23 rész A stúdió előtt.

Mikor vissza értünk a hotel elé akkor csak fogtam a zacsit amibe a reggelink
 van és kiszálltam a kocsiból és elköszöntem Dávidtól.
És akkor megint agyalni kezdtem arról amiről idáig beszélgettünk. Csak mentem és gondolkodtam. Egyszer csak azon veszem észre magam, hogy az ajtónk előtt állok és veszem elő a kulcsokat, hogy be tudjak menni. Egy ici-picit elbambultam. Próbáltam egy mosoly szerűséget erőltetni az  arcomra és bementem. Nagy meglepetésemre már mind a hárman fent voltak. Legalább nem kell őket nagy nehezen felkeltenem.

Sziasztok. 
Hello. – csajok
Hol jártál? – Niki
Elmentem és hoztam egy kis reggelit.
Köszi. - csajok.
Szívesen. De én megyek egyet sétálni. Majd hívjatok és megyek a szálloda elé. 
Te nem eszel? – Niki
Kösz de nem vagyok éhes.
Valami baj van, - Sarah
Nem nincs semmi. Csak kell egy kis levegő.
Oké. – Sarah
Na majd hívjatok. Ja és szóljatok David-nak.
Ok. – csajok

Azzal becsuktam az ajtót és mentem a hotel mögé. Volt ott egy kis park szerűség. Tudtam, hogy a szabadban majd kitudok magamból űzni a gondolataimat.  Egy ici-picit távol mentem mint kellett volna de hát megint úgy elbambultam, hogy nem figyeltem merre megyek csak megyek. Leültem egy padra és hangosan kifújtam a levegőt.

Istenem miért teszed ezt velem? –kérdeztem

De válasz nem érkezett. Sajnos nem nagyon ment amit elterveztem. Még mindig fejembe voltak a saját illetve Dávid szavai. Ide most a nagyi kéne. Tudom, hogy ő segítene. És egyszer csak el öntött a melegség. Ha rá gondolok minden megoldódik. Már nem is voltam, olyan szomorú mint eddig.

Kösz nagyi. –én

Anyáék és a nagyi is nagyon hiányoztak már. eldöntöttem. Ahogy vége a felvételnek egyből fel is hívom anyáékat és a nagyit. Erre a gondolatra fülig ért a szám. Hihetetlen, hogy ha egy kicsit is gondolok a nagyira minden megoldódik. Azt hiszem az én nagyimnak van valami távoli képessége, hogy segítsen. A gondolataimból a telefon csörgése zökkentett ki.

Mond.
10 perc és indulunk. – Niki
Oké.
Ott várunk. - Niki
Ok.

Letettük majd el is indultam, mert egy kicsit messzire jöttem. De most már
 fülig érő mosollyal mentem vissza a csajokhoz.

Hát te min vigyorogsz? – Niki
Semmin. Jó kedvem van 
Azt látom. de mielőtt elmentél olyan furcsa voltál. – Niki
Ja hát igen. Kicsit álmos voltam, meg szédültem de a levegő jót tett.

Muszáj voltam valamit mondani. tudom, hogy hazudtam, de nem akartam
most szomorú dolgokról dumálni. Most jól érzem magam.

Na menjünk, mert Ryan már tuti vár minket.
Oké. - Csajok

Gyorsan be is szálltunk a kocsiba és  már mentünk is a stúdió felé. Mi nem tudtuk merre megyünk, de David igen. Ryan biztos felhívta valamikor merre kell menni. Mi pedig néztünk ki az ablakon közbe pedig az új dalt énekeltük. Még David is beszállt. Meg tanítottuk  neki a refrénig a szöveget így addig énekeltettük őt is ameddig meg nem tanulta. Tudtuk, hogy egy kicsit gonoszak voltunk, de David jó fej és tuti vette is a poént. Mikor megálltunk egyből ki is pattantunk.

Megvártuk, még David is megáll az autóval és mutatta merre kell mennünk.
 Mivel sajnos nem tudtuk merre kell menni.