55 rész Naplemente…

Bill-el autókáztunk. Nem mondta meg hova megyünk. Találgattam, de a válasz mindig egy nem volt. Így hát feladtam. Semmi ötletem nem volt. De azt tudtam, hogy Berlinben vagyunk.  kb 15-20 percet kocsikáztunk mikor megálltuk egy magas épület előtt. Az idő hét órát mutatott. Pont most megy le a nap.

Megérkeztünk. – Bill
Végre. De hol is vagyunk.
Az titok. De ha feljössz velem akkor elárulom neked. – Bill
Oké.

Kiszálltunk a kocsiból. Bill lezárta a kocsit, majd mellé szegődve megfogta a kezem és elindultunk a magas épület felé. Igaz álltak ott örők, de egyből be is mehetünk. Úgy látszik Bill készült. Majd egy hosszú lépcső tárult elénk.

Ezen fel kell másznunk? 
Aha. – Bill
Mire felérünk elfáradunk.
Az lehet. De nincs lift. És nem is olyan magas amilyennek látszik. – Bill
Úgy legyen.

Hát elindultunk fel. Közben beszélgettünk, nevettünk. Észre sem vettem, de már fent is voltunk. Télleg nem volt olyan hosszú. Még csak el sem fáradtam.  Majd mikor már felértünk egy ajtó tárult elénk. Bill előre ment.

Mielőtt kimegyünk ezt vedd fel. – Bill
Hm..Oké. 

Bill óvatosan felrakta a kendőt a szememre. majd megfogta a kezem és kivezetett. Nem tudtam merre megyünk, de bíztam benne.  majd még 2 percet sétáltunk mikor megálltunk.

Készen állsz? – Bill
Igen. 
Akkor leveszem a kendőt. – Bill
Oké. 

Lassan kötötte ki, majd levette rólam. Először becsuktam a szeme, mert zavart egy kicsit a napfény. De mikor kinyitottam, csodás látvány tárult elém. A nap pont most ment le. Gyönyörű volt.

Ez..ez…gyönyörű. – alig bírtam kinyögni
Szerintem is. – Bill

Majd néztem tovább a tájat, miközben Bill mögém jött ás fejét a vállamra rakta. Én meg hozzá dőltem  és így élveztünk a kilátást. Tisztára mint egy filmben. 

Felismered a helyet? -  Bill
Nem.
Ezen a tetőn játszottuk, az egyik számunkat. – Bill
A der Letze tagot. 
Ismered? – Bill
Lehet nem vagyok fanatikus rajongó, de elhallgattam a  számaitokat.
Minden nap valami újat tudok meg rólad. – Bill
Sok titkom van még.
Alig várom, hogy megtudjam őket. – Bill
Ne aggódj. Ha jó fiú leszel elárulok néhányat.
Én mindig az vagyok. – Bill
Az igaz.
Akkor a jó fiú kér csókot. – Bill

Nem is válaszoltam hanem hozzá hajoltam és megcsókoltam. Majd a csókot még több és több követte. Ott álltunk a tetőn csókolózva. Asszem most sok lány lenne az én helyemben.

Mikor pár perc után abbahagytunk egyikünk sem szólalt meg. Inkább átöleltünk egymást és élveztük, hogy csak ketten vagyunk.