57 rész Vacsorakészítés.

Hihetetlen, de ez a két nap is elrepült pik pak.  Telik az idő, de rendesen. Ma vagyunk Bill-el egy hónaposak, és lassan le is jár a szerződésünk, mint a  Tokio Hotel elő zenekarának. De ezzel ráérünk még foglalkozni. Írtam egy levelet Bill-nek hogy legyen nálam pontban nyolckor. Ezt megdugtam az ajtaján. kopogtam egyet, majd gyorsan beszaladtam a liftbe, és mentem is le a konyha fele. Tegnap leadtam a  listát, milyen hozzávalók kellenek az ételekhez. 

***

Bill álmosan kelt fel a kopogásra. Mikor kinyitotta az ajtót, nem volt ott senki. Majd mikor becsukta az ajtót, pont lenézet és látott egy borítékot. Felvette, kibontotta, majd olvasni kezdte

Bill!

Mivel ma vagyunk egy hónaposak készülök neked egy kis aprósággal. Este nyolckor várlak nálam.

Szeretettel: Ashley

Bill elolvasta a levelet és nagy mosoly ült ki az arcára. de vajon mit fog kapni? Inkább nem gondolkodott rajta, hanem elment lezuhanyozni.

***

Leértem a konyház és már jött is hozzám az a kedves szakács akivel két nappal ezelőtt beszélgettünk, és a segítségemre sietett.

Jó napot. – szakács

Jó napot. 
Már mindent bevittünk a kis helyiségbe. És ha megengedi, bemutatnám önnek John Seratont. Ő lesz, aki majd segíteni fog önnek, és majd a találást elvégzi. – szakács
Örvendek. 
Szintén. – John
Hát akkor lássunk is neki.
Rendben. További szép napot kívánok. – szakács
Köszönöm.
John. Kérhetném, hogy tegezz. Szerintem, nem vagy annyira idős, és nem szeretem, ha miss-nek szólítanak.
Hát rendben. És megtudhatom akkor a nevedet? – John
Ja persze. Ashley vagyok. 
Hát akkor Ashley menjünk is lássunk neki. – John
Rendben.

John-nal bementünk a konyhába és megmutattam neki, hogy milyen ételeket szeretnék készíteni. A legtöbbet ismerte, így nem volt szükségünk a papírokra. Megpucoltuk, a zöldségeket, megmostuk, majd felvágtuk őket. Aztán elkezdtük a nagy sürgés forgást. Mikor ránéztem az órámra akkor pontosan fél négyet mutatott. Gondoltam tuti készek leszünk. Csináltuk a dolgunkat, időként beszélgettünk, meg nevetgéltünk. Mikor készek lettek az ételek, akkor az én dolgom már véget is ért. John tálalta őket, és rárakott egy fedőt, ami melegen fogja tartani.  Mikor ez is kész lett ráraktuk őket egy ilyen kocsira. ( most nem jut eszembe mi a neve xd )

Ránéztem az órámra és elsápadtam. Negyed nyolcat mutatott.

Bocsi John, de mennem kell. Még el kell készülnöm.
Semmi baj, majd felviszem. – John
Köszi.  Szia. 
Hello. – John

Felszaladtam a szobámba, majd ledobtam magamról a ruhát, és gyorsan le is tusoltam. Megmostam a hajamat is. Magamra kaptam, egy köntöst, majd neki is álltam, megszárítani a hajamat. Úgy döntöttem, hogy teljesen egyenesre csinálom meg. Miután ez megvolt, felvettem azt a ruhát, amit pont erre az alkalomra vettem.  Miután nagy nehezen magamra kaptam, pont kopogtak. Gyorsan kirohantam, majd ajtót nyitottam. Hál istennek, csak John volt.

Látom még készülődsz. – John
Igen. És még időm se volt megteríteni, meg semmi.  
Menj csak, majd én  megcsinálom. Mire kész leszel én itt sem vagyok. – John
Ezer hála. Köszi John.
Nem tesz semmit.

Vissza is mentem a szobámba és folytattam a készülődést. Közben John megterített stb… Végre elkészültem. Mire kiértem, addigra, már John nem volt ott, de amit maga után hagyott az nem volt semmi. Még a saját állam is leesett.

„Köszi John. Örök hálám” gondoltam. De ezt a menetet megzavarta a kopogás. Az órám, pontban nyolcat mutatott. Tehát Bill megérkezet.