58 rész Vacsora kettesben

Mikor kinyitottam az ajtót, egy mosolygós arccal találtam szembe magamat. Miután kicsit jobban is felnéztem, a szemem beleütközött két szép meleg szempárba. Ettől persze pirulva és mosolyogva álltam meg.

Szia. -  nyögtem ki nagy nehezen
Szia édes. Boldog egy hónapot.  – majd Bill átadott nekem egy vörös rózsát. 
Köszönöm. Neked is. – majd ajkuk összeért egy rövidke csókban.
Gyere. 

Megfogtam a kezét, majd beljebb húztam. Majd bementünk a nappaliba. Mikor beértünk, figyeltem Bill reakcióját. Láttam rajta, hogy meglepődik.

Mivel készültél édes? – Bill
Összedobtam egy kis vacsit.
Hmm. Kíváncsi leszek. – Bill
Hát akkor hozom is. 
Várj segítek én is. – Bill
Nem. Te itt maradsz és leülsz.
Oké. De siess vissza. – Bill
De nem is leszek olyan messze.
Tudom. de nagyon szép vagy és jó benned gyönyörködnöm. – Bill

Na gondolhatjátok, hogy ettől aztán oly annyira elpirultam, hogy inkább kimentem a vacsoráért. Még én kint szedtem a tányérokra addig Bill kereset egy magnót. Mikor én beértem, halk és kellemes dallam szólt. Bill persze ott ült az asztalnál és még mindig mosolygott. Letettem elé a tányért, majd én is leültem. 

Jó étvágyat.
Neked is. – Bill

A vacsorát szinte végigbeszélgettük. Sok mindenről beszéltünk már, de még mindig akadt elég beszédtémánk. Arról és beszélgettünk, hogy nemsokára vége a turnénak, és azzal a szerződésünknek is.

Hát nem tudom. még nem beszélgettünk a lányokkal erről. De ezen még ráérünk. Lehet, hogy nem is akarjuk folytatni a zeneipart. Nem tudom Bill. Majd csak elválik. Meg úgyis pihennénk egy kicsit. Szinte csak egész évben turnéztunk és alig pihentünk valamit. Én örülni fogok, ha vége van a turnénak. Fáradt vagyok. 
Hát az én is. Szerencsére, lesz most nekünk is elég pihenőnk. Úgyis, majd megyünk a stúdióba. Nemsokára kezdjük majd a  következő albumot. – Bill
Az biztos, hogy izgalmas egy év volt, és lesz is a maradék idő.
Mit szólnál, ha elmennénk egy közös nyaralásra. Meg aztán a többieknek is kéne már mondani a dolgot. – Bill
Hú hát én már párszor majdnem kikotyogtam. Télleg ideje lenne már . Nem szeretek titkolózni. 
Na hát akkor megkérdezem a többieket is, és ha benne vannak, akkor mehetünk  Hawaiira . – Bill
Miért pont oda? 
Nem tudom. ez jutott eszembe. De úgyse én döntök. Általában Gustav választ, és nagyon jó kis helyeken voltunk már. – Bill
Hát igen. Gustav mindig alapos munkát végez. De mi így szeretjük.
Én mást szeretek. de őt nagyon. – Bill
Télleg? Ismerem? 
Hát azt hiszem igen. – Bill
Szereted?
Igen. Szeretem. Nagyon aranyos és kedves. Szeret énekelni, táncolni, és ő is szeret engem. – Bill
Húha. Itt aztán dúl a love.
Bizony ám. ÉS képzeld. Ma még vacsorát is készítet nekem. – Bill
hát, úgy látszik nagyon szeret téged. És ízlett neked a főztje? 
Igen. Remélem még sokszor főz nekem. Szeretem a családi kajákat. Sokkal jobbak, mint a gyorskaják. Kezdem unni őket. – Bill
És ahhoz mint szólnál, ha mondjuk a lány, megkérne aludj vele egy hónap után?
Hát azt hiszem igent mondanék. Épp itt az ideje. Esténként már nem is tudok aludni. Tudod sokszor gondoltam már arra, hogy fogom magam és átjövők hozzád, majd bebújok melléd az ágyba. – Bill

De miközben mondta a mondókáját felállt és odajött hozzám. Ott megfogta a kezem és felhúzott, majd a derekamnál fogva szorosan magához húzott.

És miért nem tetted meg?
Nem is tudom. Talán betólyi voltam. – Bill
Nem harapok. 
Tudom.  – Bill

De miközben beszélgettünk észre sem vettem, de Bill-el táncolni kezdtünk. Csak jobbra, ballra dölőngéltünk. Bill-el nem is szólaltunk meg. Csak néztük egymást és mosolyogtunk. Majd ezt megunva arcunk megindult egymás felé és hosszú csókban forrtunk össze.