63 rész Felfedezés

És végre ott álltunk. A tengerparti házunk előtt. Sosem hittem volna, hogy híresek leszünk egy napon, majd egy nálunk szinte a világon ismert bandával fogunk közös nyaralásra jönni. Azt sem hitem volna, hogy összejövök Bill-el. Olyan hirtelen jött minden. Az életünk egy röpke pillanat alatt megváltozott. ÉS hogy milyen irányba? Azt mindenki eldönti magába. De én már rég tudom a választ. Hiszen én most vagyok a legboldogabb. Van egy bandám. Zenélek, azt csinálom amire, mindig is vágytam, vannak barátaim, akik mindig mellettem állnak, és van egy barátom, akit nagyon szeretek. És most itt vagyok vele. Vele fogok eltölteni egy kéthetes romantikus nyaralást. Azt hiszem, mindenem megvan ami kell. És nem arra kell gondolnom, hogy mi lesz velünk később, hanem most csak a jelenre kell koncentrálnom. Hisz mindenki eltervezi az életét előre, de mégsem az lesz amit akartunk. A jövő mindig is változni fog. De most térjünk vissza a jelenre. Ott álltunk a ház előtt. Mindenki ment be és kereste a megfelelő szobát. Én csak mentem, majd benéztem mindenhova. Majd megtaláltam a saját kis zugomat. Lepakoltam a cuccaimat, majd elővettem a fontosabb dolgokat és kipakoltam. Nem akartam később ezzel foglalkozni. Miután ezzel végeztem, mentem és megnéztem, ki mit csinál.

Majdnem mindenki pakolászott. És meg fogtam magam és körülnéztem. A ház nagyon szép volt. Szinte, mintha vadi új lett volna. Miután bejártam a ház minden zugát, kimentem és egy kicsit körülnéztem kint is. Tudtam, hogy ma már nem  megyünk sehova, hiszen, mindenki hulla fáradt. De ezt meg lehet érteni. A helyi idő szerint este fél hét volt. A nap még most is ugyan úgy sütöt, mintha mondjuk dél lenne. Így hát levettem a strandpapucsom,majd lementem a homokos partra, és bementem a vízbe bokáig. Igaz, egy kicsit hideg volt, de utána már megszoktam. És így jártam egy kicsit. Nem mentem messze, hiszen nem igazán ismerem ezt a helyet. Nem szeretnék eltévedni. De lassan visszafordultam, mert kezdtem éhes lenni. Mivel nem nagyon néztem meg a konyhát, így nem is tudtam, van-e ennivaló. Bementem a házba, majd kerestem valakit. Az a személy éppen Niki volt.

Hello. 
Hali. Merre jártál? – Niki
Csak egy kicsit körül néztem, meg leteszteltem a vizet, persze csak bokáig. 
És milyen volt? – Niki
Tisztára, ahogy a filmekben.
Remek. Akkor este elcsalom Gustavot, egy kis sétára. – Niki
Remek ötlet. Lehet én is teszek egyet. Amúgy van valami kaja? 
Nem tudom. Még nem igazán néztem körül a konyhában. – Niki
akkor menjünk és nézzük meg. Nem tudom, te hogy vagy vele, de én éhen halok.
Nem vagy egyedül ne félj. – Niki

Majd Nikivel, lementünk a konyhába és körül néztünk. De nem találtunk semmit.

Amúgy a többiek mit csinálnak? 
Hát Bill és Tom elmentek valamerre. A többiek meg alszanak. Én meg addig pakolásztam. – Niki
Remek. Akkor mi lenne, ha mondjunk elindulnánk, és keresnénk valami ehetőt? 
Tudod, nem nagyon szoktam elmenni olyan helyekre, amiről nem vagyok tájékozott, de most kivételt teszek. Reggel óta nem ettem. – Niki
Na akkor írjunk valami üzenetet és irány felfedezni.
Remek ötlet. – Niki

Már épen mentünk volna el, mikor hallottuk, hogy megjöttek a fiúk.

Hát ti készültök valahová? -  Tom
Hát el akartunk menni valami ehetőt keresni. – Niki
Hát mi azért mentünk el. Béreltünk itt egy kocsit és alaposan bevársáróltunk. Már csak be kell őket hozni. – Bill
Na akkor segítünk. 
Oké. – Tom

Majd négyen becipeltük a temérdek szatyrot, majd Nikivel kipakoltuk. Mindennek találtunk valami helyet. De mivel nem nagyon akartuk főzni, így a fagyasztott pizza mellett döntőttünk. Miután beraktuk a sütőbe leültünk a konyhába és beszélgettünk.  

És mi lesz a holnap program? 
Hát a tengerpart. – Tom
Váóó. Remek. 
 Szerintem is. -Tom

Majd még tovább beszélgettünk, mikor már lehetet érezni a pizzát. Erre szépen lassan mindenki kimászott az agyból. Majd mikor a pizza is kész lett, immár már nyolcan ültünk az asztalnál. Mint egy nagy család. Azt hiszem, ez a nyaralás lesz a legjobb emlékem.