64 rész Inkább hajnalt

Tegnap a vacsi után még bontottunk egy kis piát, majd az asztalnál maradva, tovább beszélgettünk. Jó hangulat volt, mindenki mesélt valami vicces dolgot, és azon nevettünk jó sokáig. Majd lassan mindenki elálmosodott, majd fogtuk magunkat és visszamentünk a szobánkba, hogy nyugovóra térjünk. Gyorsan el is mentem zuhanyozni, majd mentem is vissza a szobába, hogy elfoglaljam az ágyikom. Még gyorsan leszedtem a sminkem, majd miután bemásztam az ágyba, eloltottam a villanyt. De úgy 3 perc múlva halk kopogást hallottam.

Gyere. – én suttogva.

Nem tudom ki jött be, mert elég sötét volt a szobába. Majd nemsokára éreztem, hogy lenyomódik az ágy. Majd valaki lassan átöleli a derekam. Ebből tudtam, hogy Bill az.

Szia édes. 
Helllo. – Bill
Mi az nem tudsz aludni?
Hát nélküled nem. – Bill
Hát akkor  mit szólnál ahhoz, ha mondjunk megengedném, hogy mellettem aludj? 
Asszem igent mondanék. – Bill

Erre a válaszom csak egy csók volt.

Hát akkor gyere és feküdj be mellém. 
Rendben édes. – Bill

Hát nem cuki? Istenem de édes. – kalandoztak el a gondolataim.

Jóét édes. – Bill
Neked is.

Majd átölelte a derekam és szorosan magához húzott. És így aludtunk el.

Másnap reggel.

Már elég rég óta fent voltam, de nem tudtam mennyi az idő. De aztán eszembe jutott, hogy a szekrényen van a telefonom. ( én az ész. by: szerk.) Kioldottam, és megláttam mennyi az idő. Reggel fél hét volt. Hát, akkor kb. úgy háromnegyed hatkor kelhettem. Szép. De nem tudtam tovább aludni. Biztos a tegnapi miatt. így hát maradtam az ágyban Bill mellett. Majd átfordultam, hogy lássam az arcát. Úgy aludt, mint akit fejbe vertek. Így hát fejemet a párnára hajtva néztem, ahogy édesen alszik. Éppen nagyban csodáltam, mikor megszólalt.

Édes. Ne bámulj. – Bill
Miért? Olyan aranyosan alszol. 

Erre nem válaszolt, csak a kezemet keresve, magához húzott. Majd ajkunk csókban fórt össze.

Jó reggelt. – Bill
Inkább hajnalt.
Miért mennyi az idő? – Bill
Ő…mindjárt hét.
 Hú még életemben nem keltem ilyen korán. Ja de igen. Mikor suliba mentünk. – Bill
Hát az már elég rég volt nem?
Hát de. – Bill
És mi a mai program?
Hát gondolom megcélozzuk a partot, meg a vizet. – Bill
Remek. Úgyis kell egy kis szín.
Kíváncsi vagyok a bikinidre. – Bill széles vigyorral
Hát lehetsz is.
Nem mutatod meg? –Bill
Hmm…nem. Majd meglátod.
Szívtelen vagy. – Bill
Tudom. De te így szeretsz.
Az igaz. – Bill
Nem kéne átmenned a saját szobádba? Nehogy a többiek keressenek.
Hát, ahogy ismerem őket alszanak még jó sokáig. Talán Gustav lesz már fent. ő korán kelő. – Bill
Na hát akkor nyomás öltőzni, majd menjünk és készítsünk valami reggelit.
Rendben. De még kaphatok egy csókot? – Bill
Kaphatsz.

Hát az egy csókból, kicsit több lett.

Asszem most jobb ha megyek. – Bill
fürdőrucit vegyél.
Okés. – Bill

Még egy gyors csók, majd kilopózott a szobámból, a sajátjába.  Így hát én is előkerestem, a fürdőruhám, majd kerestem egy rövid nacit, meg egy újatlant, majd mentem is a fürdő. Ott gyorsan átöltöztem, megfésülködtem, majd felvettem a papucsom és a konyhába mentem. És Bill-nek igaza volt. Gustav mát ott ült a konyhában az asztalnál, és olvasott valamit a laptopján.

Szia Gustav. 
Szia. Úgy látszik, nem csak én vagyok korán kelő. – Gustav
Én nem nagyon vagyok az, csak tegnap úgy látszik kialudtam magam a repcsin.
Kávét? – Gustav
Kérek. 

Majd Gustav fogta a kávét és töltött. Odatolta elém a tejet és a cukrot.

Köszi szépen. 
Szívesen. – Gustav

Majd belépet a konyhába Bill is.

Sziasztok. – Bill
Hát téged sem láttalak még fent ilyen korán. – Gustav
Hát igen. Holnap megint a régi leszek. – Bill
Azt gondoltam. – Gustav
Kávét?
Jöhet. – Bill

Majd Bill is fogott egy poharat és kitöltötte magának a kávét. Megcsinálta, majd hárman a konyhában kávéztunk, közben dumcsiztunk.