69 rész. Páratlan páros
 
A lány és a fiú arcára mosoly suhant. Valami elkezdődött közöttük. Valami, ami mindent felül fog múlni. Emlékeztek, mikor azt írtam, hogy Tom szíve egy lány miatt megfagyott, és azért vitte az ágyba a lányokat? Hát, most minden meg fog változni. Valami új kezdődik el. Azt hiszem, ők ketten, egy páratlan páros lesznek.

Egy ideig még mentek, és megérkeztek Tom kedvenc helyére. Egy tengerparti kis játszótér volt. Igaz, nem a legmodernebb, de nem azt kell nézni. Majd, Tom, maga után húzva Sarah-t, el is indultak felé.

Hát ez az én kedvenc helyem itt. – Tom
Nagyon szép. – Sarah
Gyere. – Tom

Majd Tom leültette Sarah-t a hintába, és lökni kezdte. Miután, már eléggé hintázott, Tom is beleült a másik hintába. Ő persze, csak ringatózott előre hátra, de közbe azt nézte, ahogy a szél belekap  Sarah hajába.  Gyönyörű látványt nyújtott. És ekkor Tom, megérzet valamit a mellkasába. Nem akarta elhinni, de végre vele is megtörtént. Szerelmes lett. De, még ő ezt az érzést érezte, Sarahval is történt valami. Miközben hintázott, néha-néha rámosolygott Tomra. És mikor rá gondolt, valami szintén megmozgott benne. Úgy látszik, a pillangók ma nagyon szeretnek repülni. Erre Sarah lelassított, majd lassan meg is állt.  Persze Tom kapcsolt egyből. Felállt a hintából és Sarah elé ment.

Köszönöm, hogy elhoztál ide. Nagyon sokat jelent nekem. – Sarah
Örülök, hogy tetszik. – Tom
Emlékszel, hogy hogy szoktunk otthon hintázni? – Sarah
Igen. – Tom
Akkor, ezt tegyük meg itt is. – Sarah
Oké. – Tom

Majd Sarah felállt, és megvárta, míg Tom leült. Mikor leült, Sarah is odament, de mikor megállt Tom előtt, nem tudott megmozdulni. Persze Tom ezt észrevetten, és megfogva Sarah kezét, és maga felé húzta, majd bele is ült az ölébe. Majd Tom elkezdte magukat lökni. Tökéletes pillanat volt. A nap, már csak nagyon halványan világított. És ez pont a megfelelő idő. Tom belenézett Sarah szemébe, és látta, hogy az csillog. Így hát nem is habozott, arca elindult Sarah ajkai felé, és lassan találkoztak is. És ekkor, mindkettejükben fellobbant a szerelem lángja.  Majd pár perc múlva, ajkuk elvállt.

Sarah. – Tom
Igen? – suttogta
Én hosszú évek óta nem éreztem ilyet. – Tom
Én sem. – Sarah
Nem bírok már várni. Azt hiszem elég idő eltelt már, hogy megkérdezzem. Nem próbáljuk  meg együtt? – Tom
Nem hiszed el, mióta vágyok már erre. – Sarah

Erre, persze  a válasz, egy hosszú és szenvedélyes csók volt. Miután ajkuk ismét elvált, Tom még szorosabban magához húzta a lányt.

Ideje lenne mennünk. – Sarah
Oké. – Tom

Majd Sarah kibújt Tom karjaiból, és felállt. Majd Tom is és megfogta Sarah kezét. Majd úgy indultak vissza. Ide, úgy jöttek, hogy csak barátok voltak. De most már, mint egy pár távoznak. Megint a tenger mellett mentek, és Sarah haját lobogtatta a szél. Mindketten tudták, hogy ez a szerelemnek a szele. Végre őket is elérte  a boldogság.

Látjátok. Nekik sikerült. Mindketten, akartak valamit és hittek benne. Hitek a reményben. Ők már tudják a titkot. Akármilyen reményről legyen szó apróról, vagy nagyról, mindig van remény.