85 rész Változások

Miután Tom levált, bement Sarah szobájába. Sarah az ágyban feküdt, és nézett ki az ablakon. Tom pedig befeküdt mellé, és átölelte. Érezte, hogy Sarah szorosan odabúj hozzá. És Tom is még szorosabban ölelte. Sokáig így voltak. Egyikőjük sem szólalt meg. De Tom ki akarta deríteni, mi bántja szerelmét.

Cica! – Tom
Tessék. – Sarah
Történt valami? – Tom
Nos…igen. – Sarah
És ettől vagy ilyen szomorú? – Tom
Így is mondhatjuk. – Sarah
A lányokkal veszekedtetek? – Tom
Igen. Vagyis inkább Ashley és Viki. – Sarah
Miért veszekedtek? –Tom
Hát igazából Ashley elmondta a véleményét. És én egyet értek is részben. – Sarah
Arra gondolsz, hogy történt valami Vikivel? – Tom
Igen. Megváltozott. – Sarah
Azt én is észre vettem. Visszahúzódó lett. Pedig, ahogy én láttam szívesen köt barátságot. – Tom
Igen. És az is benne van a pakliban, hogy nem tartja magát valami sokra. – Sarah
Nincs önbizalma? – Tom
Hát, már én sem tudom. Régebben nem is volt szégyenlős. Szívesen hordott olyan ruhákat, amilyet én, szóval egy kicsit merészebbet. De most, egyáltalán nem. – Sarah
Pedig szerintem csinos lány. Nem véletlenül tetszik Georg-nak. – Tom
És Vikinek is tetszik Georg. – Sarah
De van még valami ugye? -  Tom
Igen. Nem tudom, Georg mondta-e, de megcsókolta Vikit. – Sarah
Igen mondta, meg azt is mondta, hogy megkérdezi, nem járnának-e, de még korainak tartotta, így egy újabb randit kért tőle. – Tom
Amibe bele is egyezett. Na és itt tört ki a vita. – Sarah
Azért, mert Viki azt hiszi, nem tetszik Georg-nak. – Tom
Pontosan. – Sarah
Pedig ha sejtené. – Tom
De sajnos nem sejti. – Sarah
Hát, akkor mit csináljunk? – Tom
Szerintem maradjunk ki belőle. Ezt nekik kell megoldaniuk. – Sarah
Igazad van. De nem lógasd az orrod. – Tom
Rendben. – Sarah

De miközben Tomék beszélgettek, Viki is elgondolkodott azon, amit Ashley mondott neki. Lehet, hogy igaza van. Lehet, hogy tényleg annyira megváltoztam volna? Talán igen. De eltűnt a bátorságom is, és még sok más is. De nem akartam most ezen gondolkodni. El akartam menni valahova. Így Viki átöltözött, és kiment a szobájából, egyenesen Georg szobája felé. Bekopogott.

Szabad. – Georg
Szia. – Viki
Szia. Gyere csak beljebb. – Georg
 Köszi. – Viki
Minden rendben? – Georg
Igen. Csak kicsit unatkozom, és gondoltam megkérdezem van-e kedved egyet sétálni? – Viki
Igen van. Gyorsan átöltözöm oké? – Georg
Oké. Lent megvárlak. – Viki
Oké. – Georg
Oké. – Viki

Majd kiment Georg szobájából, és bement a sajátjába. Fogta a kis övtáskáját, belerakta a telefonját, pénztárcát, majd rávette a hátára, és ment is le. még fent, írt egy lapot, hogy elmentek Georg-al. Miután ez letette, már jött is le Georg.

Kész vagy? – Georg
Én igen. – Viki
Akkor mehetünk. – Georg
Igen. - Viki

Georg kinyitott az ajtót, majd kiengedte Vikit.

És merre menjünk? – Georg
Hát, a várost még nem láttuk este. – Viki
Igaz. Akkor menjünk be a városba. Szabad a karját hölgyem? – Georg
Igen, szabad. – Viki

Majd Viki belekarolt Georg-ba, és elindultak a városba.

Közben már én is elindultam, és hamarosan otthon is voltam. Mivel éhes voltam, a konyhába mentem és csináltam magamnak valami ehetőt. Után felmentem a szobámba. De közben hallgatóztam, hogy csinálnak-e valamit a fiúk, illetve, hogy itthon vannak –e. Sarah és Niki szobájában hallottam, hogy beszélgetnek és nevetgélnek, Viki és Georg szobájából nem hallottam semmit. Bill, tőle se hallottam semmit, de tudtam, hogy bent van. Így gyorsan megettem a vacsorámat, gyors zuhany, felöltöztem, majd elindultam Bill szobája fele. Bekopogtam, de válasz nem jött, így benyitottam. Kint állt. Így halkan kiosontam, és hátulról öleltem át. Éreztem, hogy ugrott egy kicsit, de után éreztem, hogy a kezemet keresi, majd szembe fordult, és belenéztem barna csillogós szemébe. Azonnal elszállt minden szomorúságom.

Merre voltál? – Bill
Futni.
Akarsz róla beszélni? – Bill
Talán később. Most inkább rád van szükségem. 
Itt vagyok, és itt is leszek örökre. – Bill
Szeretlek. 
Én is téged. – Bill

Majd szorosan hozzá bújtam, és a vállára hajtottam a fejem. Még szorosabban húzott magához.