86 rész Talán igaza volt?

Annyira jól esett, hogy Bill nem kérdezgetett. Tudta, ha akarom, akkor elmondom neki. És tudtam, most el kell neki mondanom. Így hát felültem az ágyon, és a szemét kerestem, meg a kezét.

Mia baj szívem? – Bill
Viki. Összevesztem vele. Elmondtam neki a véleményemet. Róla és Georg-ról is. Lehet nem kellett volna, de már nem bírtam tovább, hogy nem becsüli magát semmire, pedig ha tudná, mennyi minden van benne, és ha tudná, hogy Georg meg is akarta kérni, hogy legyenek egy pár. De nem veszi észre, és csak azt mondogatja megának, hogy nem szép, nem csinos stb… Én ezt nem nézhettem tétlenül. Ő a legjobb barátnőm, és tudja és remélem te is tudod, hogy nem akartam megbántani, csak egy kicsit helyre raktam, hátha észre veszi, mennyi jó tulajdonsága van.  Szerinted meg kellett volna tartanom a véleményemet? –
Hát, szerintem igazad volt. Így már több mint egy év alatt sikerült megismernem titeket közelebbről. Az elején én úgy vettem észre, hogy Viki igazán kitartó és magabiztos. De lehet a hírnév miatt lett ilyen visszahúzódó, és bezárkozott. Már úgy értem, hogy nem bizik magában, és abban, hogy jól néz ki és stb… Szóval, lehet télleg ezt kellett neki, hogy egy kicsit helyre kellett tenni. De szerintem, ha lesz ideje akkor ő is el fog majd gondolkodni, ha eddig nem tette meg. És lehet rájön, igazad volt. – Bill
Úgy szeretlek. Köszönöm. 
Én is szeretlek. És nekem nyugodtam elmondhatsz mindent. Ha tudok, akkor segítek, de néha még az is jó, hogy ha csak elmondod mi bánt. – Bill
Köszönöm, hogy vagy nekem Bill. 
Inkább én köszönöm, hogy vagy nekem. – Bill

Majd hosszú forró csókban forrtunk össze. Azt hiszem én már megtaláltam álmaim párját. Remélem Vikinek is összejön. Ő is megérdemli már a boldogságot.

De miközben mi beszélgettünk addig Georg és Viki már bent voltam a városban. Hát, mivel már este volt, folyt az élet. Miközben sétáltak, sokat beszélgettek, és fagyiztak is egyet. Majd, mikor már körbejárták a várost, úgy döntöttek, hogy lemennek a partra, és onnan sétálnak haza.

Hú, milyen szép az ég. Mennyi csillag. – Viki
Tényleg szép. – Georg
Nézd ott egy hulló csillag. Kívánj valamit. – Viki

Pár perc múlva.

Na megvolt? – Viki
igen meg. Neked? – Georg
Nekem is. De mehetünk, mert egy kicsit kezdek fázni. – Viki
Ó tessék. – Georg

Georg gyorsan levette a pulcsiját, és ráterítette Vikire.

Köszönöm. – Viki
Nincs mit. – Georg

Majd csendben mentek tovább. Georg, eldöntötte, hogy ma megkérdezi Vikit, de nem tudta, vagy inkább nem mert kezdeményezni, mert tudta, hogy történt valami, csak nem tudta mi. De össze szedte a bátorságát, és a keze elindult Viki keze felé. Majd ujjait át kucsolta Vikién.
Persze Viki mikor először megérezte Georg kezét, nem tudta, mit csináljon. Megfogja, vagy mi? De, ő is összeszedte a bátorságát, és mikor Georg keze át csukolta az övét, megszorította.
Mindkettejük szíve hatalmasat dobbant. tudták, hogy végre eljött az ő idejük. És mindkettejük arcára, mosoly került. Amit aztán nem is tudtak letörölni onnan.
Tovább sétáltak. Végre eljött az ő boldogságuk is, de még nem volt teljes. Még hiányzott, a csók, ami megpecsételi ezt a napot, és ezt a szerelmet. Így Georg megállt. Mivel ujjaik, még mindig egymásba volt fonódva, Viki is megállt.

Valami baj van? – Viki
Nem nincs. Csak valamit szeretnék kérdezni. – Georg
Hát, kérdezd meg. – Viki
Rendben. Szóval….már nagyon rég óta tetszel nekem. Már, a vacsorán meg akartam kérdezni, hogy mi lenne, ha mi ketten egy pár lennénk, de úgy gondoltam, hogy még túl korai lenne, így kértem az újabb randit. Nos, mostanra  a véleményem megváltozott. Már nem bírok tovább várni. Úgy érzem, ez az az este, amikor eljött az én időm. Szóval, Viktória Parker, lennél a barátnőm? - Georg    

Viki a kérdés, és a mondandók hallatán megdöbbent. Tényleg igaza lett volna Ashleynek? De látta, hogy várj a választ, és azt is látta, hogy Georg nagyon izgul. Így megszorította Georg kezét, Közelebb ment hozzá és ezt mondta.

Soha nem vártam még egy kérdést ennyire, mint ezt. – Viki
Akkor igen? – Georg
Igen. Leszek a barátnőd Georg. Nagyon szívesen.

Georg arcára, újra mosoly suhant.  Majd közelebb húzta magához Vikit. belenézett a szemébe és mikor a tekintetük találkozott, Georg megcsókolta Vikit, amit Viki viszonzott. Végre, teljes lett a szerelmük.

Ti se féljetek kimutatni, mit éreztek. Hisz lehet, hogy egy szerelmet veszítetek el. Soha ne féljetek a szerelemtől. Ne féljetek megpróbálni. Semmit sem veszthettek vele. Inkább nyertek vele.