87 rész Szavad ne feledd!
Szilvíí 2010.05.07. 16:01
87 rész Szavad ne feledd
A csók után, elindultak haza, de egyikük sem szólalt meg. Csak fogták egymást kezét, és mosolyogtak. Szavakkal, most nem tudták leírni, mit éreznek. A szívük, vadul vert, a szemük csillogott, és belül forróság öntötte el őket. Végre, ők is megtudják, mi a szerelem.
Csendben mentek be a házba, nem akarták a többieket felkelteni. Felmentek a szobájuk elé, majd hosszú forró csók után mindketten bementek a szobájukba. Mielőtt lefeküdtek aludni, az ágyban mindketten elmosolyogtak.
Másnap reggel, arra keltem, hogy a nap belesüt a szemembe. Nem tudtom, hány óra lehet, de Bill már nem volt mellettem. Egy ideig még lustiztam, majd elmentem és zuhanyoztam. Felöltöztem, felkötöttem a hajam, majd mentem is le megnézni, hogy a többiek fent vannak-e már. Mikor már a lépcsőhöz értem, már akkor hallottam, hogy fent vannak. Hogy honnan tudtam? Hát ez az én titkom maradt. De mikor beléptem,csak Gustav volt a konyhában.
Jó reggelt mindenkinek. – én
Inkább jó delet. – Gustav
Nem mondod komolyan? – én
De bizony. 10 perc múlva egy lesz. – Gustav
Húú, tegnap asszem kicsit elfáradtam. – én
Hát igen. És mivel te későn jöttél, gondolom, tudod, hol vannak Vikiék. – Gustav
Hát, nem tudom. Miért, nincsenek itthon? – Gustav
Nem. Mikor reggel lejöttem, akkor csak egy cetlit találtam, hogy Viki és Georg elmentem és majd jönnek. Nem tudsz valamit kettejükről? – Gustav
Nem. És a többiek hol vannak? – én
Hát, ők elmentem vásárolni, és gondoltam nem akarsz arra kelni, hogy a ház üres, így én itthon maradtam. – Gustav
Köszi szépen. Rendes vagy. Akkor gondolom, már reggeliztetek úgye? – én
Igen. De zívesen összeütük neked valamit, ha gondolod. – Gustav
Nem köszönöm. Eszek egy kis gyümit. Annyi elég bőven reggelire. És azt nem tudod, mikor jönnek meg a többiek? – én
Hát. kb, mostanra már itt kéne lenniük. – Gustav
Hát, akkor nézzünk ki hátha épp itt vannak már a közelben. – Én
Tőlem. – Gustav
Gyorsan felszaladok a cipőmért. Egy perc. – én
Oké. – Gustav
Fel is rohantam, majd 2 perc múlva már lent is voltam. Gyorsan belebújtam, majd kimentünk. Pont jókor. A többiek éppen a sarkon jöttek, és látszólag nagyon jó kedvük volt.
Sziasztok. – én
Szia álom szuszék. Jól aludtál? – Niki
Naná. Ki is aludtam magam. – én
Mikor kelt? – Niki
Hát, úgy fél órája. – Gustav
Ahhoz, képest nagyon fitt vagy édes. – Bill
Ki vagyok pihenve. – én
Látszik. – Sarah
Ja amúgy jó delet édes. – én
És adtam Billnek egy csókot.
Ha lehetne, ezt otthon intézzétek. – Tom
Jaj Tom mondtam már, hogy milyen jó fej vagy? – én
Nem. Ma még nem. – Tom
Ezt még megbánod. – én
Oké. Alig várom. – Tom
Szavad ne feledd. – én
Nos, ha befejeztétek, akkor nem mennénk be? Leszakadok. – Niki
Ja várj, segítek. – Gustav
Gyorsan osztoztunk a szatyrokon, majd megfogtam Bill kezét, és mi mentünk előre, be a házba. Gyorsan el is pakoltunk, majd a többiek is jöttek be sorjában. El is pakoltak, majd mindenki ment a maga dolgára. Én természetesen Bill-el tartottam. Lementünk a partra, persze később a többiek is jöttek. De Viki és én, nem is szóltunk egymáshoz egész idő alatt. De úgy láttam rajta, nem is igazán érdekli. De én megmondtam, hogy nem megyek oda bocsánatot kérni. Tartom magam ahhoz, amit megígértem.
Éppen napoztam, mikor az éreztem, hogy valaki takarja a napot.
Elállod a napot, bárki is vagy. – én
Bocsesz. – Bill
Szia édes. Meguntad a vizet? – én
Nem. Csak hiányollak. – Bill
De édes vagy. Inkább maradj kint velem egy fél órát, és aztán bemegyek én is. – én
Okés. Am még mindig nem beszéltek egymással? – Bill
Hát, nem. De valami megváltozott. Egész nap mosolyog. – én
Igen. És Georg is. – Bill
Tudsz valamit? – én
Nem, de reménykedtem, te igen. – én
Hát, nem. De szerinted összejöttek? – Bill
Hát, lehet hogy valami más van a dologban. Hiszen egész nap nem is csókolták meg egymást, meg semmi. – én
Ez igaz. – Bill
Lehet, hogy csak jó kedvük van. – én
Lehet. – Bill
Majd megkérem Nikit, derítse ki. Hisz mégis csak Viki testvére. Mindent elmondanak egymásnak. – én
Oké.- Bill
Majd Bill lefeküdt mellém, és együtt sütetük tovább a hasunkat. Persze időnkét, loptunk a másiktól egy csókot.
Foylt. Köv.
|