93 rész Meglepetés 3 rész

Egész kényelmesen utaztunk, csak két zavaró volt. Az első, hogy nem tudjuk hova visznek minket, a második pedig, hogy be van kötve a szemünk.

Tobi, nem árulnád el nekünk, hogy hova viszel bennünket? 
Sajnos nem. A fiúk megkértek rá. – Tobi
Akkor azt áruld el, mennyit megyünk még? Mert már nagyon unom, hogy nem látok semmit. 
Már nem sok van hátra, bírjátok még ki egy kicsit. – Tobi
Köszi, nem neked van már bekötve a szemed jó több mint fél órája. 
Jó jó értem. Na pár perc és ott vagyunk. – Tobi
Éljen. – mi
De nagy az egyetértés ott hátul. – Tobi
Fogjuk rá.

Aztán megint csönd lett. Már kicsit untam magam. És nemsokára Tobi megállt, így tudtam, hogy megérkeztünk.

Itt vagyunk? – Niki
Igen. na most maradjatok nyugton. Mindjárt kiszállhattok. – Tobi
Na végre. Már kezdtem volna levenni. – Sarah
Mondták már nektek, hogy nagyon türelmetlenek vagytok? – Tobi
Nem vagyunk azok, csak nem szeretünk várni. Ennyi az egész. 
Aha. – Tobi

Tobi segített kiszállni, majd gondolom miután már mind a négyen kint voltunk, akor végre levehettük a kendőket. Először nem nagyon láttunk semmit, de aztán kicsit lepődtünk meg. Négy írányba voltak leszórva szirmok. Különböző színűek, pont, minta ruhánk.

Ezen az ösvényen vagy min kell mennünk tovább? – Niki
Igen. Nos sok sikert mindenkinek. Sziasztok. – Tobi
Szia. Köszi szépen, hogy elhoztál minket. – mi
Látszik, hogy ikrek vagytok. – Tobi
Köszi. – mi
Sziasztok. – Tobi
 Szia. – mi
Nos, akkor mi legyen? – Sarah
Hát, gondolom ez az út, az én utam, mivel itt lila szirom van. És arra van, te utad, mivel fehér, Viki neked arra kell menned, és neked Ashley egyenesen. – Niki
Hát, akkor induljunk. Már nagyon kíváncsi vagyok. – Sarah
Majd találkozunk. 
Pá. – Niki

És elindultunk. Senki sem nézet hátra, csak én, hogy a többiek elindultak-e már, és hogy hol tartanak. És elég gyorsan szem elől is vesztetem őket. Így vettem egy nagy lelvegőt, majd kifújtam és elindultam. Követtem a szétszort szirmokat. Nagyon jó illat lett tőle, a környéken. Kb. 5 percet sétáltam, mikor fényt láttam. Közeleb mentem, majd kiértem egy homokos parta, ahol egy pléd volt leterítve, rajta sok ennivaló, és halk romantikus zene szólt. Közelebb mentem, de nem láttam senkit. És épp meg akartam fordulni, mikor káz kezet éreztem a derekamon. Kicsit ugrottam is.

Css. Ne félj, csak én vagyok. – Bill
Tudom, csak hirtelen jöttél. 
Nagyon gyönyörű vagy. – Bill
Köszönöm. De miért? 
Hát, az utolsó estének mindig emlékezetesnek kell lenni. – Bill
Azt hiszem ez sikerült is.
Táncolsz velem? – Bill
Hát, nem igazán tudok.
Én sem, de majd csak összehozzuk. – Bill
Rendben.

Szembe fordított magával, majd egyik keze visszatért a derekamra, a másikat pedig belecsúsztatta a kezembe. Nem szólalunk meg, csak egymás szemébe nézünk. Szemeink ragyognak a boldogságtól. Soha nem éreztem még magam ennyire boldognak.

Köszönöm Bill. Ez az este örök életemig emlékezni fogok. Szeretlek. – én
Én is nagyon szeretlek.  – Bill

Majd Bill arca az enyém felé jön, és ajkai az én ajkaimhoz érnek. ez volt életem legjobb csókja. Ahogy ott táncolunk a homokos tengerparton, halk zene. Minden tökéletes. Hosszú csókunk után, csak mosolygunk és táncolunk tovább.

A lányok is hasonló helyzetben vannak, mint én? 
Azt most nem tudom, de mind a négyen ezzel készültünk. De azt nem tudom, hogy ők mit éreznek, csak hogy Tom mit érez. – Bill
Én is érzem Sarah-t, és azt hiszem ugyan olyan boldogok, mint mi. 
Reméljük. – Bill
Nem akarjuk megkóstolni  azokat az incsiklandó ételeket? Ugyan is farkas éhes vagyok. 
De persze. – Bill

Azt ételek nagyon finomak voltak. Bill-el nagyon sokat beszélgettünk, és nevettünk. Elmesélte, hogy hogyan tervelték ezt ki. Jó volt látni, ahogy meséli. Totál beleélte magát. És én nem is szóltam. csak néztem, ahogy mesél. A hangja olyan megnyugtató számomra. Remélem, hogy a többiek is ilyen jól érzik magukat, mint én most.