94 rész Még visszatérünk ide…

Az utolsó esténk volt itt a Maldív szigeteken. Mindannyian remekül éreztük magunkat az este folyamán, és azt hiszem, hogy ha hazamentünk, akkor hosszú mesélésnek nézünk elébe. Hiszem a csajokkal mindent meg kell beszélnünk egymással, és azt hiszem Viki elé is ki kell állnom bocsánatot kérni. Így visszaemlékezve bocsánatot kell kérnem tőle, amiért úgy beszéltem vele. De persze a többit már nem én döntőm el. Csakis rajta múlik.

Kicsim kész vagy? – Bill
Mi? 
Az kérdeztem, hogy kész vagy-e már? – Bill
Jah igen. Még a fogkefém van hátra és kész vagyok. 
Rendben. – Bill
Kár, hogy eltelt ez a két hét. 
Igen, kár. Én is maradtam volna még. – Bill
Nincs kedvem hazamenni abba a ronda időbe. Folyton esik az eső. 
Nekem sincs hidd el, de megígérem, hogy egyszer még visszatérünk ide. – Bill
Megígéred? – bújtam hozzá
Megígérem. – Bill
Kezet rá. 
Inkább csókot. – Bill

És szenvedélyesen megcsókolt. Ha nem tartott volna, akkor tuti elesek.

Hé fiatalok. Gyertek, mindjárt indulunk. – Georg
Nem ismered azt a szót, hogy kopogás? – Bill
Én kopogtam, de el voltatok foglalva. – Georg
Jól van. Mindjárt megyünk mi is. – Bill
Ok. – Georg
Hol is hagytuk abba? –Bill
Nem tudom. Emlékeztetnél rá? 
Szívesen. - Bill

És újra elvesztem édes csókjaiban. De muszáj volt már elindulnunk, úgyhogy fogtuk a csomagjainkat, és mentünk le a többiekhez.

Na, kész van mindenki? 
Igen. – többiek
Hát, akkor ég veled Maldív szigetek.
Ámen. – többiek
Hülyék. 

Tobi jött értünk, persze a csomagjainkat egy külön autó szállította, hiszen nyolcunknak volt elég cucca. Az utat ki-ki a mellette ülővel beszélgette végig. Ahhoz képest, hogy elmegyünk innen mindenkinek jó kedve van. Igaz, nem is csodálom, hiszen már nagyon régen láttuk a családunkat, és hiányoznak is. Nemsokára meg is érkeztünk a reptére, így egy sapka, és nagy szemüveg felvétele után elindultunk, hogy elfoglalhassuk helyeinket a gépen. De erre persze még várni kellett, így mint az átlagos utazok helyet foglaltunk mi is. Elvegyültünk a tömegben.

Mikor leültünk, kicsit kezdtem unni magam, így elkezdtem körbe nézni. És mikor már mindent láttam, ránéztem a többiekre. Mennyire jókedvűek, és aranyosak együtt. Gustav és Niki. Hát, Gustav úgy néz Nikire, mintha egy istennő lenne. Nagyon szeretik egymást, és ezt gyakran ki is mutatják egymásnak. Tom és Sarah. Hát, ők aztán nehéz esetek, de annál inkább összeillenek. Hiszen, mindketten nagyon lazák, nagy a szájúk, és még sorolhatnám. Igaz, Tom nem az a romantikus típus, de ha akar, akkor előjön belőle ez az éne is. Mint például most is. Most is ugy néz Sarah-ra. Azzal a nagy barna szemeivel. Ki ne tudna neki ellenállni? És Sarah milyen édes, mikor belepirul ebbe a nézésbe. És most Tom odahajol, és súg valamit, amin Sarah még jobban elvörösödik, és egy kicsit meg is löki, de után ki is engeszteli. Magához húzza és egy csókot nyom, amin persze Tom nem is tiltakozik. És én csak mosolygok. És ott van még Georg és Viki. Hát, ennivalóak. Olyan aranyosan nézik egymást. Georg nagy szemekkel nézi Vikit, aki persze állja a nézését, de szegény mindig veszt. Georg tuti gyakorolta a farkasszem játékot. És már csak Bill és Én vagyunk hátra. Bill, is csak a többieket nézi és mosolyog. És meg vigyorgok, és nézem. Persze egy idő múlva feltű0nik neki, majd rám és, hosszan és szerelmesen. Én erre csak jobban megszorítom a kezét. Még jobban mosolyog.  És azok a nagy meleg barna szemekkel ahogy néz. Hát elolvadok, mint a fagyi.

„Kérem a Berlinbe tartó utasokat, hogy kezdjék meg a beszállást. „

Mi persze egyből pattantunk is. Bevártuk a többieket is, majd odaadva a jegyeket elindultunk a repülő fele, hogy elfoglalhassuk a helyeinket. Ablak mellett kaptunk helyet. Én ültem belül, mellettem Bill, mögöttünk Sarah és Tom, mögöttük Gustav és Niki, majd végül Viki és Georg. Mindenki kényelembe helyezte magát, majd be is csatoltuk az öveket. Ránéztem Bill-re és egy kis aggódást véltem észrevenni a szemében.

Bill, minden rendben? 
Persze, csak mindig izgulok a felszálláskor. – Bill
Nyugi, nem lesz semmi baj. 
Tudom. – Bill
Akarod, hogy helyet cseréljek Tommal addig? 
Nem lenne baj? – Bill
Dehogy.
Köszi édes. – Bill
Nincs mit. 

Majd hátra szóltam Tomhoz.

Tom?! 
Mond. – Tom
Gyere cserélj velem helyet, amíg felszállunk. 
Ja, okés. – Tom

Tommal gyorsan helyet cseréltünk, még pont időben, hisz, mikor bekapcsoltam az övemet, megszólalt a kapitány.

„Köszöntöm kedves utasainkat. Kérem kezdjék meg az övek becsatolását, mert 2 perc múlva megkezdjük a felszállást. Köszönöm. „

Mikor már minden öv a helyére került, akkor végre elindultunk a kifutópálya fele. Megálltunk, majd egy perc múlva gyorsítani kezdtünk, majd pár perc múlva már az égen voltunk.

„Tisztelt utasok. Elértük a kellő magasságot, így már nyugodtam közlekedhetnek. További jó utat kívánok.