101 rész Reggeli ébredések

„Sarah szemszöge”

A takaró után tapogatóztam, rettentően fáztam, de nem találtam meg. így kénytelen voltam kinyitni a szemem, és egy kutató szempárral találtam szembe magam. Hát mégsem álom volt.
 Az első értelmes gondolatom hosszú idő óta. Tom itt fekszik mellettem, tehát a mennyei érzés nem csak álom volt.

Mi a baj édes? Megbántad? – Tom
Nem, dehogy. Csak nagyon fázom. – Sarah
Gyere, majd én felmelegítelek. – Tom

Átölelt, majd gondosan betakart, és persze saját magát is.  A fejemet ráhajtottam a mellkasára majd a kezemmel kicsi köröket írtam le a hasára. Nagy volt a csend, csak a víz hullámzását, és Tom szuszogását lehetett hallani. Egyszóval
 minden tökéletes. ÉS egyszer csak korgott a gyomrom. Mindkettőnkből kitört a nevetés.

Éhes vagy édesem? – Tom
Hát, ilyen éjszaka után eléggé. – Sarah
Nekem is csodás éjszakám volt. – Tom
Legszívesebben soha nem mennék el innen. – Sarah
Én sem. De mond, mit szeretnél reggelire? – Tom
Téged. – Sarah
Engem nem kell kérned, engem meg is kapsz mindig. - Tom

Majd nyomott az ajkamra egy csókot, amit több követett. Majd lassan maga alá fordított.  A többit a fantáziátokra bízom.

***

Billnek aztán van érzéke a masszírozáshoz. Annyira jól eset, hogy be is aludtam. Ilyen se volt még velem, de ugy látszik, most jön ki rajtam a turné fáradsága. Mikor már éreztem, hogy már nem bírom többet aludni, kinyitottam a szemem, és egyből
elfordítottam oldalra, és megnéztem mennyi az idő. Még csak fél nyolc. És ekkor éreztem,  hogy Bill még szorosabban magához húz. Akaratlanul és elmosolyodok. olyan édesen, és békésen alszik. Nincs szívem felkelteni, és valahogy most jó érzés a
 karjaiban lenni. Így még jobban odafészkelődtem hozzá, és csak néztem az arcát.

Nem tudok úgy aludni, ha nézel. – szólalt meg Bill rekedtes hangon
De ha egyszer olyan édesen alszol. 
De akkor is. – Bill
Na ne nyafiz, hanem inkább adj egy puszit.

  Mivel olyan szépen mondtam, meg is kaptam a finom reggeli puszim.

Na, amúgy ne haragudj, hogy el aludtam, de olyan jól csináltad, és fáradt is voltam. 
Semmi baj, édesem. Nekem már az is tökéletes, ha veled aludhatok. – Bill
Szeretlek, mondtam már?
Nem, ma még nem. – Bill
Szeretlek szeretlek szeretlek. 
Én meg imádlak, imádlak, imádlak. – Bill
De sok szeretett rejlik most bennünk nem gondolod? 
De túlságosan is. – Bill
Nem tudom, te hogy vagy vele, de én éhen halok. Te nem? 
De farkas éhes vagyok. – Bill
Akkor, mit kér a kis farkas reggelire? 
Téged Piroska.  – Bill
Kérlek, ne egyél meg. Teljesítem bármely kívánságodat, ha nem eszel meg.
Hm… Rendben. Nos az első, hogy szól az én Ashley-mnek, és megmondod, neki, hogy azonnal adjon egy csókot. – Bill
Igenis.

Gyorsan kiszaladtam becsuktam az ajtót, majd kopogtam, és bementem.

Szia Bill. Piroska szólt, hogy követelsz tőlem egy csókot.
Igen, úgy van. – Bill

Erre nem is szóltam semmit, csak közel mentem hozzá, nagyon közel, és csak néztem a szemébe, de nem csókoltam meg. Húztam egy kicsit. De tényleg nagyon követelte az a
csókot, ugyan is, nem telt bele két másodperbe, és magához húzott.