10 rész Ime, Tom Kaulitz.

A vacsora nagyon jó hangulatban telt el. Egész végig Bill-el beszélgettem, és annyit nevettem. Mesélt régi gyerekkori történeteket. Milyen csínyeket követek ez az anyukájukkal.

- Szegény anyud. Két ilyen rossz gyereket mint ti voltatok.
- Tom még rajtam is túltett. És még nem is meséltem, hogy a tanárokkal mit művelt. Már az első nap az igazgatóiban kötött ki, a közép suliban.
- Nem mondod?
- De.
- Mit csinált?
- A tanári székre tojást tett, és egy műpókot a fiókba.
- Kb ezt a csínyt általánosban sütöttük el.
- Na jó Bill, most már én következem. Nem akarok elunni az egész vacsorát. Majd faggatod tovább, meg mesélgetsz, mikor a repcsin, vagy a buszon vagyunk.
- Értettem főnök.
- Látod, Kim, így kell egy pasinak parancsolni.
- Ő te aztán szakértő vagy.
- Tudnák mesélni.
- Majd tartunk egy csajos bulit.
- Én is ott lehetek majd?
- Lány bulin?
- Aha, Sarah tudja, hogy szeretek beszélni.
- Ja, nyomja a szöveget rendesen.
- Akkor melletted sosem unatkozik az ember.
- Mondhatni.
- Remek, úgysem szeretek unatkozni. Mindig csinálok valamit, lefoglalom magam.

Majd közben ki is hozták a vacsorát, és közben beszélgettünk, és mindenki be volt vonva, így senki sem unatkozott.  Majd a  főétel után rendeltünk egy óriás fagyi kelyhet.  Olyan guszta volt. A teteje tele volt gyümivel, és alatt egy csomó ízű fagyi.

Miután elfogyasztottuk a desszertet, már elég fáradt voltam, meg a többiek is,így elindultunk vissza a szállodához, és onnan én még hazavezetek. Remek.

- Akkor Kim, holnap várunk majd a stúdióban, de ne aggódj, majd lesz itt a szállodánál valaki, akit ismersz, és majd ő elkísér a stúdióba.
- Rendben van. Van még valami?
- Nem, azt hiszem nincs.
- Akkor, ha nem haragszotok, akkor én mennék, mert még haza is kell vezetnem, és nem szeretnék az első munkanapon elaludni.
- Semmi baj, menj csak nyugodtan.
- Akkor sziasztok. Jóéjt mindenkinek.
- Viszont. – mondta a nép.

Majd a parkoló felé mentem, ahol már várt rám az autóm, majd be is pattantam, és már be is indítottam a kocsit. Bekapcsoltam magam, és már indultam is, hiszen egy óra az út haza, de lehet, most nem lesz annyi, hiszen már este van, és ilyenkor csak nincsenek annyian az utakon, mint napközben.

Miután haza értem, vettem egy gyors zuhanyt, és már zuhantam is be az ágyba.

***

Másnap reggel, hatkor csörgött az órám. Felkeltem, majd mentem is le, hogy beengedjem a cicám, adtam neki enni, majd magamnak is csináltam egy kakaót, meg egy szendvicset, amit készülődés közben meg is ettem.
Hét előtt már készen is voltam, felvettem a cipőmet, és már mentem is a szállodához, hogy megkezdjem a munkámat. Izgatottam várom már.

Egy óra autókázás után mát a szálloda fele mentem, és nagy meglepetésemre, David várt rám.

- Szia.
- Szia Kim.
- Elkéstem, vagy mi? – néztem az órámra, hiszen nem volt jellemző Davidre, hogy ő fog rám várni.
- Nem, nem késtél el. Ellenkezőleg, pontosan nyolc óra. De miért kérded?
- Hát, előre is bocsánat, de nagyon meglepődtem, hogy Te vársz rám.
- Ja, már értem. Semmi baj. Az lesz szerintem az utolsó alkalom. Most is csak azért én várok rád, mert be akarlak mutatni a banda szóló gitárosának Tomnak, és elég rossz kedvű volt reggel, és nem akarom, hogy gorombáskodjon.
- Értem. Hát köszönöm, de nem aggódj, tudom kezelni a problémákat.
- Lesz rá alkalmad bőven, ne aggódj, de induljunk. Már várnak ránk.
- Rendben.

Majd David mellett lépkedve, próbáltam elképzelni Bill tesóját. De nem jött össze. Talán az arcuk, az tuti fog hasonlítani, de a többiben, már nem vagyok biztos, hiszen Bill jellemezte külsőleg. Azt mondta, hogy a haja fekete fonott, laza ruhákat hord, és az ajkában van egy piercing.
De így sem tudtam elképzelni, inkább vártam, hogy a hátsó kijárathoz érjünk.

David előre engedett az ajtónál, de én meg is torpantam. Az a srác volt az, aki a boltban segített nekem levenni a kedvenc csokimat. És most ott állt Bill mellett nagy laza cuccokban, és egy fekete napszem,üvegben.

Egyből el is akartam futni, de tudtam, hogy nem lehet, hiszen, mostantól itt fogok dolgozni.

Gyerünk Kim, ne légy betojva. Erős független nő vagy, bátor, kedves stb… - gondoltam magamban.

Majd arcomra erőltettem egy mosoly félét, és mentem is David után.

- Tom, gyere csak. – szólt David.
- Tom, ő itt Kimberly Taylor, az új tit….
- Az új titkárnő. Igen, Bill mesélt róla. Isten hozta. De ha nem bánja, akkor én most megyek is.

Azzal Tom le is lépet. És ahogy ő elment, a rózsaszín fátyol is lehullott. Nem gondoltam volna, hogy akit a boltban megismertem, egy ilyen bunkó.

- Ne haragudj, az ő nevében is.
- Semmi baj David.
- Szia Kim.
- Szia Bill. Mizujs?
- Semmi. Megyünk készíteni egy új fotósorozatot. De nagyon nincs kedvem most hozzá, pedig elhiheted, hogy élvezem ezeket a dolgokat.
- Gondolj arra, hogy ha azzal végeztettek, akkor már szabadok vagyok. - - Vagy rosszul tudom?
- Igazad van.
- Na látod.
- Srácok, mindenetek megvan, mert akkor szálljatok be, és indulhatunk.
- Kim, te is beszállsz?
- Nem lenne gond, ha a saját kocsimmal mennék?
- Nem dehogy.
- Akkor hol találkozzunk?
- Mi a hátsó prkolónál megyünk ki. Itt van egy kártya, és ha ezt felmutatod, akkor ide fognak éged vezetni.
- Oké, akkor egy perc és itt vagyok.

Gyorsan el is szaladtam a kocsimért, majd fel is mutattam egy srácnak a kártyát, és két perc  múlva, már ott voltam a többieknél. Letekertem az ablakot, mivel David jött felém.

- Akkor ha így neked megfelel, akkor indulunk. Gyere szorosan mögöttünk oké?
- Oké.

Majd David is beült a limuzinba, majd el is indultak, én pedig mögöttük mentem végig. Muszáj volt egyedül lennem egy kicsit, hiszen az elmúlt percek elég lehangolok voltak. A srác, akire azt hittem, egy kedves, aranyos srác kiderült róla, hogy nem olyan, amilyennek mutatta magát.
És ezen gondolkoztam egész végig, még a stúdiójoz nem értünk. Leállítottam a motort, majd megfogadtam, hogy nem török le, hanem élvezni fogom ezt a munkát. Ez a gondolat mosolyt csalt az arcomra, és ki is szálltam, majd mentem is a többiek után, de Bill volt olyan kedves hogy megvárt.

- Köszi, hogy megvártál.
- Ugyan, nincs mit. És a testvérem nevében is bocsánat a reggeli viselkedéséért.
- Semmi baj Bill.
- Biztos?
- Tuti, de inkább menjünk, mert rád vár egy kis munka.
- Ja tényleg. David le is harapná a fejem.
- Nyugi, kicsit vissza fog venni a viselkedéséből. Nem engedem majd, hogy kemény legyen veletek.
- De jó, hogy téged választott David a munkára.
- Tudom.

Majd miután beértünk, Billt már is kezelésbe vette Natalie, és mégy egy sminkes a többieket. David a fotóssal beszélgetett, én meg leültem egy fotelba, és onnan figyeltem az eseményeket.