13 rész Nem bukok kisfiúkra

Folytatódott a fotózás, és mivel nekem nem volt jobb dolgom, így leültem Natalie, és Sarahoz, és dumálgattunk.

Miután vége lett, a fiúk el is vonultak, kivéve Tom. Ő ott maradt, és azt hiszem már tudom is miért! A csaj, aki csinálta a fotózást, eléggé csinos, és gondolom készült is, hiszen a ruhái, ami rajta voltak, nem sokat takartak. És ez látszólag Tomnak is nagyon tetszet, hiszen úgy vigyorgott a csajra, mint a vadalma.

Annyira el is merültem, a bambulásba, szó szerint, hogy Tom jött felém, de úgy tettem, mintha mást bámulnék, és nagyon koncentráltam, hogy ne legyen a nézésem, féltékeny, haragos, és nagyon kíváncsi.

- Megkérhetlek valamire?
- Persze – próbáltam kedves lenni, amennyire lehet, hiszen mégis csak nekik dolgozom.
- Megkérlek, hogy ne bámulj. Tudod, kicsit idegesítő.
- Miért hiszed azt, hogy téged bámultalak?
- Hát,akkor ki mást.
- Akkor most tisztázzuk le. Nem bámultalak, és nem is szokásom. Kettő, ha már bámulnék, akkor inkább olyan pasit bámulnék, aki nem használja ki a lányokat, mint mondjuk Bill. És ne aggódj, nem foglak bámulni. Nem bukok kisfiúkra.
- Jó, mert én sem az idős nőkre.
- El kell, hogy keserítselek, fiatalabb vagyok nálad.
- Hát, igazán nem nézel ki 20 évesnek, inkább 30-nak.
- Te se nézel ki 20-nak, inkább 15-nek. De mennem kell. Pá.

Azzal ott hagytam Tomot, aki egy kicsit nézett, hogy mi van, de hát hozzá kell szoknia.  Belőlem nem fog senki sem hülyét csinálni.

- Na végre Kim. Azt hittem már sosem jössz le. De gyere induljunk.
- Hova is?
- Megígérted, hogy elviszel egy kicsit körbe nézni, és aztán plázázni.
- Ja, hogy az ma van?
- Aha.
- Ja, hát, akkor menjünk is. Még szerencse, hogy kocsival jöttem.
- Ja, említeni akartam, hogy tetszik a kocsid.
- Köszi szépen. De megkérdezem, David-ot, hogy van-e még dolgom, és ha nincs, akkor mehetünk is.
- Oksa.

El is indultam megkeresni David-ot, és mikor megláttam, pont Tommal beszélt. Tom nagyon mondott neki valamit, de nem nagyon értettem, hiszen németül beszélt, és nem nagyon tudok németül, csak egy két apróságot.

- De, jó, hogy jössz Kim, beszélni szeretnék veled. Gyere menjünk be a stúdióba.
. Rendben.

David előre ment, én meg mentem utána, de hátra is néztem. És Tomot láttam, akinek az arcán széles mosoly volt. Tudtam, hogy beköpött. 
Vissza is vigyorogtam rá, majd becsuktam az ajtót, és leültem David-dal szemben.

- Kitalálom. Tom köpött mi?
- Igen.
- Gondoltam.
- Kérlek, ne provokáld.
- Én nem provokáltam, csak azt mondta, hogy bámulok, mikor nem is. Nem szokásom, és nem is az esetem.
- Jó, nekem mindegy kis bámult kit, ezt intézzétek el, csak egyet kérek, hogy próbálj kijönni vele.

Nem akartam Daviddel is veszekedni.

- Rendben van David, és bocsánat, hogy veszekedtem Tommal.
- Semmi baj, gondoltam, hogy nem lesz vele könnyű. Olyan akaratos, és nagyszájú, mint te.
- Köszi szépen, kedves vagy.
- Tudom.
- Ja igen mielőtt elfelejtem. Van még itt dolgom?
- Nem nincs.
- Akkor elmentem Sarahval egy kis város nézésre, meg plázába.
- Rendben. Majd, gyertek. Érezzétek jól magatokat.
- Köszi. Szia.
- Szia.

Mielőtt kimentem, nagy mosoly jött az arcomra és úgy is mentem ki.

- Szia Tom – vigyorogtam rá, majd mentem is tovább, de ha jól láttam, már nem is volt sokáig az arcán a mosoly
- Sziasztok fiúk, holnap találkozunk.
- Szia Kim.

Majd fogtam is a táskám, szóltam Natalie-nak, hogy Sarah velem jön el, azért, hogy ha Sarah nem mondta volna. Majd mentem is Sarahhoz.

- Bocsi, csak, David beszélni akart velem.
- Semmi baj, de akkor irány először hozzám, mert le szeretnék tusolni, aztán elviszlek plázázni, és még egy filmre is lehet elviszlek,ha jó leszel.
- Király, legalább látom, milyen a lakásod.
- Hát, nekem tetszik.
- Szerintem nekem is fog.

Kimentünk a kocsihoz, beültünk, és pont mentünk ki, amikor jöttek ki a fiúk is, dudáltam egyet nekik, majd mentem is, hogy ráhajtsak az útra, és elindultunk haza hozzám.