15 rész A jó pasik mindig foglaltak

Sarahval a kínai kaja mellett döntöttünk, mert a többi, ami az étlapon volt, hát annak nem volt valami guszta neve, meg nem is finom. Rendeltünk még inni is, ameddig várakoztunk, addig beszélgettünk.

- Akkor holnap már tovább is megyünk?
- Aha. Pénteken már koncertjük van a fiúknak, és tudod, előte való nap, összeállítják a színpadot, meg próbát tartanak, és utána vagy pihi van, vagy interjút adnak.
- Hát, azért fárasztó lenyomni egy kétórás koncertet 2-3 naponta.
- Hát, nem könnyű az tény, de szeretik csinálni.
- És mióta zenélnek?
- Hát, ha jól emlékszem, akkor Bill azt mondta, hogy 7 évesen kesztek zenélni, de csak 2005-ben robbantak be.
- Olyan érdekes. Itt élek németországban, amióta az eszemet tudom, de én most hallottam róluk, úgy egy hete először.
- Ők inkább a fiatalabbak körében népszerűek. Tudod 15-18, de vannak idősebbek is, akik szeretik őket.
- Na, majd beszerzem a cd-jüket és meghallgatok.
- Nekem megvan, kölcsön adom szívesen.
- Hát, Köszi.
- Nincs mit. De neked mi is lesz a feladatod? Úgy értem, mit is fogsz csinálni a következő négy hónapban?
- Hát, David azt mondta, hogy szállást kell majd foglalnom, meg a fiúknak kell segítenem, illetve a kedvükben járni, tudod, ha éppen éhesek, vagy szomjak, meg szerződéseket, koncerdátumokat egyeztetek, ilyesmik.
- Hát, nem hangzik könnyű munkának.
- Nem nehéz. Már van benne gyakorlatom.
- Igen, David említette, hogy rendezvényszervező vagy/voltál.
- Inkább csak bulikat szerveztem.
- Remek, akkor majd segíthetnél, anyunak is megszervezni egyet.
- Persze, nagyon szívesen. Mikor van a szülinapja?
- Két hét múlva.
- Uh...oké, holnap miközben megyünk, úgyis megkapom Davidtől a lehetséges koncert dátumokat, és ha úgy jön ki akkor megcsináljuk a meglepi bulit. De nem ígérek előre semmit.
- Juj köszi szépen. Nem is kell. De csak akkor, ha rá érsz, én nem lesz gond Daviddal. Nem akarom, hogy bajba kerülj miatta.
- Oké, megbezséltük. Davidot, meg bizd csak rám.
- Okés.

Majd a pincér fiú kihozta a vacsoárnkat, majd rá is vetettük magunkat. Nem kicsit voltunk éhesek, de még nem végeztünk a vásárlással. Még be kell mennem a kedvenc boltomba, ahol isteni édességeket lehet kapni, és egy kicsit beraktározok belőle. Köztudott, hogy imádom a gumicukrot, és csak ott lehet oylan izűt kapni, amit én szeretek.

- Jesszus hova hoztál te engem?
- Üdvözöllek téged az édesség birodalmában.
- Csorog a nyálam, pedig nem egészen 10 perce ettünk.
- De jó kis hely nem?
- Megennék midnent az tuti.
- Szia Kim.
- Szia Joe. Joe, ő itt a barátnőm Sarah, Sarah ő itt a bolt tulaja Joe.
- Nagyon örvendek Hölgyem.
- Úgy szintén.
- A szokásos Kim?
- Igen, de tudnál eltetnni nekem belőle egy kicsit többet.
- Tudod, holnap elutazok, és csak 4 vagy 5 hónap múlv jövök haza.
- Persze, máris hozom drágaságom. Addig foglaljatok helyett. Jack, addig adj valami finomat a hölgyeknek.

Mi, persze leültünk, majd miután kinéztünk mit kérünk, Jack hozta is, majd ment az újabb vendégekhez.

- Ha jól látom, Joe nagyon beléd van esve.
- Ja nem félreérted. Joe, a saját nemét kedveli, de nagyon jó fej.
- Nem mondod? Pedig állati helyes.
- Hát, tudod a jó pasik, midndig foglaltak.
- Azért ez nem teljesen igaz.
- Mondj egy példát.
- Például Tom.
- Miért nem Billt mondtad?
- Mert, tudod, hogy bejön nekem, és hát nem akartam ilyen egyszerű példát mondani.
- Jah értem.
- De mi a véleményed Tomról?
- Tessék drágám.
- Jesszus Joe, leköteleztél egy életre. Hiányozni fogsz. Majd küldj egy képeslapot.
- Alap, de nekünk mennünk kell.
- Holnap korán kell kellnünk.
- Akkor, jó utat hölgyek.
- Köszönjük.
- Szia Joe.
- Viszlát hölgyek.

Majd Sarahval betetük a csomagokat a csomagtartóba, majd elindultunk haza.
Bekapcsoltam a zenét, Sarah, pedig lehunyta a szmét, én meg végig azon agyaltam, hogy Joe a legjobb pillanatban jött.
Nem is tudtam volna mit modnani Tomról, azon kívül, hogy egy egoista bunkó. De hát ez jött le, a találkákból. Mivel még nem ismerem anniyra. De azt hiszem, lesz rá elegendő időm, hogy kiismerjem.