17 rész Én is remélem

Nemsokára meg is érkeztünk a hotelhoz. Nem vittem magammal semmit, csak a kézi táskámat, amibe a fontosabb dolgaim voltak. Sarah pedig az új ruciait vitte magával. Mondtam neki, hogy felkisérem, és utána eljön velem megkeresni a fiúkat, hiszen most nem várt senki az aulában. Sarah bele is egyezett.

Megyünk a lifthez, és várjuk, hogy megjöjjön. Megjött, és David lépett ki belőle.

- Sziáasztok. Hát ti?
- Hát mi.
- Hogy, hogy itt?
- Tudod, nem várt senki lent, és gondoltam feljövök Sarahval, és majd ő segít megtalálni téged, de ugy látszik erre már nem lesz szükség.
- Sajnálom, de a fiúk feltartottak.
- Semmi gond. És most akkor hova?
- Hát, elhoztad magaddal a csomagodat?
I- gen, kint van a kocsiban.
- Hát, akkor majd kimegyünk érte valamikor, de különösebb dolgod most nincs. Elintéztem mindent, és holnap majd elkezdjüka munkát.
- Rendben. Akkor megyek Sarahval, és segítek neki összecsomagolni.
- Ne is mond. Hallod David, Kim belefért egy nagy böröndbe,meg egy kisebb sporttáskába.
- Az igen. Mindig is kis helyen elfért.
- Igen, a csomagolási technika megvan bennem.
- Jólvan, de én megyek. Ja igen, mielőtt elfelejtem. Kettő körül megyünk le majd ide az étterembe, utána egy óra pihi és indulunk.
- Rendben.
- Akkor majd találkozunk.
- Oké.

Majd David ment a dolgára, én meg Sarah, Sarah lakosztályába mentünk.

- Tyű, jó kis szálodai szoba, az tuti.
- Jah, de az ágyak nem valami kényelmesek. Hacsak nem ülésre használod.
- Ennyire rossz?
- Hát, nem annyira, de azért a saját ágyad lesz midnig a kedvenced.
- Hát, majd meglátjuk.
- Kiváncsi leszek. De kérsz valamit inni, vagy enni?
- Egy pohár inni jól esne.
- MIt kérsz?
- Nekem mindegy. Amit te iszol.
- Akkor két pohár sprite rendel.
- Amúgy, ahhoz képest, hogy szállodai szoba, nagyon rendbe van.
- Nem szeretem a kupit, meg amúgy se szoktam nagyon kipakolni. - - Egy helyen nem maradunk sokat, minimum 4 nap, a max meg egy hét.
- Nem lehet könnyű.
- Én élvezem. Nem kell sokat dolgoznom, bár jól jönne végre a saját kereset. Na meg, hogy anyuval lehetek.
- És csak a sminkeléssel foglalkozol, vagy más irányzat ami érdekelne?
- Hát, maradjon köztünk, de írogatok néhány cikket. Egy kis újságnak. Meg ruhákat szoktam tervezgetni, ha van időm.
- Na, már három dolog, ami érdekel. Látom van bőven.
- Nincs is több. Ezek érdekelne inkább.
- És vannak már rajzaid a ruhákról?
- Egy pár mappa.
- Megnézhetem.
- Persze, csak akkor kihozom. Vagy bejössz a szobába? Én ugy is pakolok, addig is tudok neked magyarázni.
- Oké.

Majd gyorsan megittam az űdítöt, és mentem be Sarah után. Én leültem a kis asztal mellé Sarah addig kereste a mappákat.

- Tessék. Nézegesd nyugodtan, addig én kicsit rendbe teszem a ruhákat.
- Majd szólj ha kész vagy. Úgy bepakolok neked is, hogy csak na.
- Jó lenne, Végre nem kéne annyi böröndel járkálnom.
 

Majd Sarah kiborította a ruháit a böröndből az ágyra, és válogatni kezdte őket. Én meg fogtam az egyik mappát, és nézegetni kezdtem a ruhákat. Sarahnak aztán van tehetsége az biztos. Nagyszerű ruhákat tervezet. Voltak egyedi stílusuak, de voltak vagányabbak is. És persze midnegyikhez, volt cipő, meg minden ami kell.

- Mond csak Sarah?! Nem téveztettél te pályát?Ezek eszméleltel jók.
- Köszi szépen. De ezek nem is tudom,csak úgy jönni szoktak belőlem.
- Szerintem meg kéne probálnod elküldeni egy divatcégnek. Szerintem óriási sikered lenne. Te lennél az új divatdiktátor.
- Ááá azért ne mondj ilyeneket. Amugy már más is mondta, csak nem tudom, nem merem, vagy nem is tudom miért nem küldöm be.
- Na, csak nem önbizalomhiányban szenvedsz? És azt hittem te egy olyan lány vagy, aki em futamodik meg semmitől, és senkitől.
- Hát nem is!
- Akkor meg fog majd azt a formás kis popódat, és küld el a rajzaidat egy cégnek. A jövőd tuti biztosítva lenne.
- Jójó elküldöm őket. Majd kiválógatok néhányat.
- Helyes. Most pedig segítek hajtógatni.
- Köszi szépen. Tudod, nem is vagy olyan rossz fej.
- Köszi, ezt boknak veszem.
- Annak szántam.
- Most jut eszembe! Mi van Billel?
- Semmi mi lenne?
- Nem tudom. Elhívott már téged valahova, vagy valami?
- Nem igazán beszéltem vele a fotózás óta.
- Jah értem.
- Miért, te tudsz valamit?
- Nem semmit, csak ugy kérdeztem.
- És milyen a fiúkkal dolgozni?
- Hát, nem rossz, sőt egész jó.
- Na, akkor remélem sokáig velünk maradsz.
- Én is remélem.