19 rész Elegem van!

Teltek, múltak a napok, és a turné busszal szeltűk az utakat. Újabb város, újabb koncert, majd egy kis fotózkodás, és már mentünk is tovább. Minden nap új szálláshelyet foglalni, lefikszálni az utolsó fontosabb dolgokat, amikre a fiúknak szükségük van, a koncertek alatt. És ez így ment ,minden egyes nap. Persze élveztem a munkát, de már nagyon kész voltam. Fáradt és érzékeny voltan az utóbbi napokban és erre még Tom is rátett. Sajnos a kapcsolatunk mint sem javult, sőt inkább csak rosszabodott. Persze David előtt úgy tette, mintha minden rendbe menne, de mikor elment, újra kezdte előről. És már nem bírtam. Esténként sírva aludtam el, vagy nem is aludtam, csak sirogattam és néztem ki a fejemből, nappal meg napszemüvegben ültem és úgy dolgoztam és ugráltam a fiúknak, ha valamire szükségük volt.

Eközben persze Sarahnak összejött minden. Bill randira hívta, és azóta elég sok időt vannak együtt. Mikor rákérdeztem Sarahnál, hogy együtt vannak-e, a válasz midndig az volt, hogy nem. Persze egyszer kétszer rájuk nyitottam véletlenül, mikor egymást szájában voltak, de gyorsan el is mentem onnan. Legalább nekik jöjjön össze valami.

És egynap eljött az, amitől nagyon féltem. Kiborultam. Éppen egy e-mailt irtam mikor Tom jött be a szobámba kopogás nélkül.

- Mit óhajtasz?
- Éhesek vagyunk a fiúkkal.
- És nem tudtok magatoknak rendelni?
- Erre vagy te.
- Nehezedre esik megtenni mi?
- Te ne beszélj így velem, kis fruska.
- Tudod mit? - áltamfel, és összepakoltam a dolgaimat, és elmentem Tom mellett, bedobáltam a dolgaimat a táskába, majd fogtam magam és kivittem a másik táska mellé.

- Mit akartok enni?
- Pizzát.
- A szokásosoat?
- Aha.

Fel is hívtam a szálloda szakácsát, hogy négy estra sajtos pizza rendel, amjd letettem a telefont, és felkaptama táskáimat.

- Most meg hova mész?
- Közöd?
- Nagyon is sok van.
- Szerintem meg nincs.
- De igenis van.
- Igazán, tényleg tudni akarod? Hát akkor elmondom. Torkig vagyok veled, Állandóan semmi se jó neked, állandóan belém kötsz, és tudod egy kis híres sztárocsa, mint te, nem fogsz így beszélni velem, és viselkedni.
- Talán valami nem tetszik?

Na itt volt az, hogy eldurrant az agyam. És pofon vágtam.

- Mit képzelsz magadról te kis...!

- Én kis mi? Ribanc? Ezt akartad mondani. Igen lehet az vagyok, és tudod mit? Büszkén vállalom. És nem is kell menned Davidhoz, hogy újra beárulj, magam megyek és mondok fel. Sikerült a kis tervecskéd. Elérted, hogy elmenjek. És nem kell a szöveg, hogy te nem. Pontosan tudom mi a szitu. És tudod mit? Inkább elmegyek egy mocskos bárba táncolni, mint hogy újra veled dolgozzam.

Már sinte sírva üvöltöttem vele.

- És ma most megbocsátasz. Ledobtam a szoba kártyáját az asztalra, majd fogtam a dolgaimat és becsaptam magam mögött az ajtót. Még elmentem a liftig, kisírtam magam, majd abba hagytam és felmentem David szobájához. Elővettem a füzetet, és leírtam benne, hogy elegem van a munkából, főleg Tomból, hogy kész idegroncs vagyok, és hogy a turné végéig, nem óhajtok velük utazni. Megírtam, hogy végig viszem a turnét, és hogy minden anyag nálam van, és számíthat rám, de ezentúl egyedül fogok utazni. Majd oda bigyesztettem a végére, hogy most haza megyek, és találkozunk Londonban, és hogy ne aggódjon, minden renbe lesz a koncertekkel kapcsolatban, és majd minden nap írok egy e-mailt.

Remélem megértesz David. Kivagyok, kell egy kis egyedül lét. Majd hívlak, ha haza értem. Legyél jó, és vigyázz mindenkire, és ne szidd le Tomot. Igaz, hogy megérdemelné, de ne. Majd ha lesz erőm, akkor magam intézem el.

Szeretettel ölel: Kim

Majd össze hajtottam a lapot, és bedugtam az ajtó alatt. Utána fogtam a böröndőmet, és lementem a portára, hogy rendeljenek egy taxit. 5 perc múlva meg is érkezett, és segített kivinni a csomagomat a kocsihoz.

- Nagyon köszönöm.
- Hova vihetem a hölgyet?
- A reptérre legyen szíves. Ha lehetne, akkor sürgős lenne.
- Rendben. Amilyen gyorsan oda viszem.
- Köszönöm.

Majd elindultunka reptér felé, és tényleg hamar oda is értünk.

- Köszönöm, hogy elhozott.
- Ez a munkám.
- Mennyivel tartozom.
- 5 euro lesz.
- Itt van 10. És köszönöm. Viszont látásra.
- Én köszönöm Viszlát.

Majd gyorsan elindultam, hogy jegyet vehessek a következő gépre.

- Jó napot.
- Jó napot. A Berlini járatra kérnék egy jegyet.
- Máris nézem..... nagy szerencsére van. Pont egy hely van még. de csak a luxus osztályon.
- Nagyon köszönöm, az is megfelel.
- Akkor egy útleveket kérnék.

Majd elkezdett beírni valamit, majd várni kellett egy kicsit.

- Csomagja amit feltehetünka gépre?
- Csak ez a börönd lenne, a másik kettőben meg írtaok és a gépen van.
- Rendben, akkor kéren tegye fel a szallagra.

Majd jött egy férfi, aki segített felemelni, és a nő rárakott egy papírt, hogy berlini gép, és már el is tűnt. Majd visszamentünk, és már ott is volt a jegyek.

- Kellemes utazást kívánunk.
- Köszönöm szépen. Viszlát.
- Viszontlátásra.

Majd el is indultam megkeresni a 9-es kaput. Ott lekezelték a jegyem, és már mentem is tovább, hogy felszálljak a gépre, és végre otthon lehessek.

Az útból nem sokra emlékszem, csak arra, hogy kapcsoljuk be az öveinket, meg arra, hogy a sztyuárdesz ébreszt, hogy hamarosan leszállunk.

20 perc múlva már a taxiban ültem, és végre otthon leszek, ahol ha jól emlékszem egy übeg bor még van a a kamrában a legalsó polcon.
Alig vártam, hogy haza érjek. Gyorsan elhalásztam a kulcsom, majd becipeltem a böröndőmet, majd ott is hagytam. Ledobáltam magamról a dolgokat, gyorsan megkerestem a bort, kinyitottam, majd hoztam belőle egy nagyot, majd fogtam egy poharat, és bementem a fürdőbe, hogy egy jó hosszú forró fürdöt vegyek, ami lenyugtat. Megeresztettem a vizet, majd behoztam a telom, amin a zenéim vannak, és elinditottam. Nem érdekelt, hogyhagnos, vagy nem, hogy lassú, vagy gyors, csak szoljón valami. Majd ledobáltam magamról a ruhákat, és bemásztam a kádba, majd tölöttem a pohárba bort, és ittam a saját egészségemre.