20 rész Bulira fel!

Másnap reggel mikor felébredtem, először azt sem tudtam hol vagyok, majd utána minden beugrott. Emlékszem, hogy megittam két üveg bort, és az erkélyemen kisírtam a szememet. Egyből a tükörhöz mentem és megnéztem az arcom. Meg is ilyedtem tőle. Rémesen festettem. A szemeim vér vörösek voltak, a szemem alatt táskák húzodtak. A többire már nem is voltam kíváncsi, így egyből el is mentem lezuhanyozni, majd ittam, egy kakaót, majd felhúztam a kis nyári öltözékem, ami egy bikini volt, és úgy dönöttem, hogy kihipenem a tegnap estét, és szépen el is felejtem miért kerültem ilyen állapotba.

A kedvenc könyvemet olvasva aludhattam el, de nem is bántam.

Arra keltem fel, hogy az én drága kiscicám megnyalta az arcomat többször is.

- Szia cicám. Hiányzott a gazdi mi?

Majd felültem, és játszottam vele egy kicsit. Olyan kis hülye még, de olyan édes, hogy nem lehet neki nem ellen állni. Egy idő után odaszaladt az ajtóhoz, gondoltam éhes, így én is felkeltem, de először megnéztem magam, hogy éghettem le. Nem tudom hogy csináltam, de elől és hátul is szép színem lett.
Remek, végre van egy kis színem.

Majd bementem, és adtam a cicámnak enni, és megnéztem hány óra. Még csak fél öt lesz. Gondoltam, ideje lesz felhívni Davidet, és utána Jess-t, hogy ma party time van.

Felszaladtam az emeletre, és a telefonommal kiültem a picinyke erkélyre, majd hívtam is Davidet.

- Szia Kim. Miden rendbe? Otthon vagy? És miért mentél el?
- Szia David. Először is vegyél levegőt okés? Semmi bajom nincsen, igen, és az hosszú.
- Na várj ezt fel kell dolgoznom. Tehát, minden rendbe van, és otthon vagy, de miért mentél el?
- Hosszú.
- Épp ráérek.
- Hát...nem bírtam. Mikor elkezdtem nálatok dolgozni, már akkor észrevettem, hogy Tom nem nagyon kedvel, és azt hittem azért, mert új vagyok, és nem bizik bennem. Egy ideig meg is értettem, hogy miért ilyen, de később már kezdett elfajulni a helyzet.
- De hát én úgy láttam, hogy miden rendben van.
- Az csak álca volt. Ha megjelentél, mindeketten ugy viselkedtünk, mint a kisangyal, de ha elmentél, Tom egyből le is támadott, és minden egyes nap piszkált. Szerencsére Bill figyelmeztetett, hogy Tom készül valamivel, és egy ideig bírtam, de tegnap elszakadt a cérna. Pofán is vágtam, és már nagyon sajnálom. Ne haragudj David, de muszály volt az a pofon.
- Semmi baj, most már megértelek.
- De ugye nem szidtad le?
- Hát, egy ici picit.
- Remek.
- De nem azért. Már ráfért egy kis leckéztetés.
- Remélem, hogy nem miattam.
- Nem. De mikor jössz vissza?
- Hát azt nem tudom, de ne aggódj, végig megyek veletek a turnén.
- Elhoztam az össze papírt és ne aggódj, minden le lesz rendezve, és miden nap küldök e-mail.
- Értem, remélem hamar vissza jössz. Sarah nagyon ideges volt, mikor nem tudod átmenni hozzád, és hozzám jött sírva, hogy eltűntél.
- Jaj istenem. David megmondanád neki, hogy nagyon sajnálom és, hogy holnap felhívom?
- Természetesen.
- Köszönöm, és igyeklszem minnél hamarabb visszamenni, de kell egy kis idő.
- Rendben van, ugy látom nem tudom mit mondani, hogy visszagyere.
- Sajnálom.
- Nem gond. De siess ám majd vissza. Hiányzol ám mindenkinek.
- Na azért nem mindenkinek.
- De hidd el, mindenkinek.
- Add át nekik, hogy puszilom őket.
- Rendben.
- De ha nem bánod, akkor fel kell hívnom Jess-t.
- Este party time mi?
- Látom ismersz.
- Igen elég jól. Érezd jól magad.
- Meglesz. Te meg vigyázz magadra és midenkire.
- Úgy lesz.
- Szia.
- Szia.

Majd letttem és már hívtam is Jess-t.

- Szia Kim.
- Szia Jess. Jaj ugy hiányzot már a hangod.
- A tied is. Mesélj mizujs? Hol vagytok most?
- Itthon.
- Itthon?
- Itt vagyok Berlinben.
- Történt valami.
- Mondhatni.
- Ajaj.
- Ráérsz ma este?
- Bulizni?
- Aha.
- Neked mindig.
- Remek.
- Mikorra menjek érted?
- Fél kilenc jó?
- Tőkéletes.
- Csipd ki magad anyukám, ma este bepasizunk.
- Rendben Úgy lesz.
- Akkor fél kilenckor nálam.
- Oké. Szia Kim.
- Szia Jess.
 

Majd letettem és bementem a szekrényekbe, kiválasztani, mit vezsek fel. Meg is találtam a megfelelő ruhát.

- Na akkor bulira fel.