22 rész Másnaposság

Reggel az ágyamban ébredtem fel, de lehet nem kellet volna, mert a fejem az széthasad a fájdalomtól. Melettem pedig Jess feküdt. El is nevettem mert, megnéztem hogy alszunk, és kezünk, lábunk egybe volt mindenhogy.

- Min nevetsz már kora reggel? - hallottam meg Jess komás hangját.
- Hát magunkon.
- MIért mi olyan vicces?
- Próbálj meg fülkelni.

Erre Jess megprobált felülni, aminek az lett a következnménye, hogy az ágy mellett kötöttem ki.

- Áú.
- Jaj bocsi.
- Semmi, inkább segíts felállni.

Majd, nagy nehezen felálltam, és eltántorogtam a fürdőbe, hogy megmossam az arcom. De amint belenéztem a ükörbe, kitört belőlem a nevetés. Az arcom az katasztrófa volt. A sminkem totál el volt folyva, és rúzsfoltok voltak az arcomon.

Visszamentem Jess-hez a szobába, és megnéztem az arcát. Neki semmi sem volt, kivéve neki is pár rúzsfoltos puszitól.

- Te, hallod, emlékszel valamire?
- Hát nem igazán.
- Azt nem tudod, hogy miért vannak rajtunk rúzsfoltos puszik?
- Da, arra még nagyjából emlékszem.
- Na akkor halljuk.
- Hát, az hiszem már itthon voltunk, és elég jó kedvünk volt, és elkezdtél rajzolni a rúzsoddal valahova. Aztán meg a szádat, és telepusziltad az arcom.
- Rémlék már valami. És a sminkem?
- Hát, meg kell hagyni, szép.
- Ne neves, inkánn mond mire emlékszel.
- Semmire. Innentől kezdve.
- Oké, én most elmegyek fürdeni, te addig gondolkozz mit csináltam.
- Oké.
- Ha nem szakad szét a fejem és nem alszom el, akkor oké.
- Ha elalszol, hideg vizel keltelek fel.
- Most veszekednék veled egy sort, hogy milyen kis izé vagy, de most az egyszer engedélyt adok rá.
- Ó, gyakrabban kéne másnaposnak lenned.
- Húzzál fürdeni.

Majd hozzám vágott egy párnát, de én elléptem az irányból. Jess pedig leborult az ágyamra.

- Nem talált.
- Ha nem akarsz a nyakadba még többet, akkor most nagyon gyorsan tűnj innen.
- Ő értetem miss őfelsége.

Megersztetetm a vizet, majd gyorsan lemostam az arcom, és beültem a jó meleg kádba. El is aludtam, mert kb. fél-háromnegyed óra múlva éreztem, hogy a víz kihült, és meg kezdek fázni. Meg is néztem mit cfsiál Jess, bár volt egy sejtésem.

Nem is volt rossz. Sőt. Jess szó szerint be volt ájulva az ágyamba. Mivel nem volt szívem felkelteni, ezért kihoztam a laptopom, és becsuktam az ajtót, majd mentem magamra kaptam egy lenge rucit, és csináltam egy pár melegszendvicset Jessnek is, majd fogtam a gépem, és kiültem a kertbe dolgozni.
Tudtam, hogy nekem is aludnom kéne, de nem akartam később dolgozni, így ma elvégzem a dolgmat, és este korán lefekszek, és alszok egy jót.

Észre sem vettem, de az idő nagyon gyorsan repült, és már délután 4 volt. Itt be is fejeztem a munkát, és mentem megnézni, hogy Jess fent van-e már, vagy nekem kell-e keltenem. De a szendvicsek már nem voltak a helyükön, és fentről izcsobogást hallottam.

Még szerencse, hogy Jessnek van nálam néhány ruhája.

- Hello.
- Hali, Kialudtad magad?
- Igen. És köszi az ágyad. Jó kényelmes.
- Tudom.
- Ja és kaját meg a gyógyszert is.
- Én köszi, hogy eljöttél velem bulizni. Rám fért már.
- Alap.
- Ha legközelebb is besokkalok, akkor is számíthatok arra, hogy jössz velem?
- Naná. Csak majd hamarabbb szólj oks?
- Megbeszéltük.
- Na, akkor én megyek is.
- Na, csak nem vár valaki?
- Hát, ki tudja?!
- Najó menjél. Majd hivlak, mikor megyek vissza Davidhez oké?
- Oké, de előtte, majd ugorj be elköszönni.
- Feltétlen. De várj kikisérlek.
- Köszi.
- Vigyázz haza fele. - mondtam Jessnek, aki már a kocsiban ült, én meg az ablakon beszéltem neki.
- Oké. Majd megcsörgetlek ha otthon vagyok.
- Oké.
- Szia, és köszi a bulit.
- Szia. Puszi.

Majd integettem neki, amig el nem kanyarodott, majd mentem vissza a házba, és bezártam az ajtót.