25 rész Vagy nem...?

Másnap reggel, viszonylag korán keltem fel. El is mentem megmosakodni, majd felöltöztem, és kimentem a kertbe, és vittem magammal a mai adag munkát. Egész délelőtt telefonáltam, a következő heti, szállás és koncert helyszíneket és időpontokat egyeztettem, és szerveztem meg. Egy körül kezdtem éhes lenni, mivel nem is reggeliztem, és már nagyon régen ettem, egy finom meleg ételt. Így bementem a konyhába, és megnéztem mi van itthon. Hát nem sok minden. Ezért gyorsan átöltöztem, és elmentem bevásárólni erre a pár napra. Az egész röpke két óra alatt meg is volt.
A kedvenc ételem mellett döntöttem, ami a sült csirke volt krümplipürével. Még anyuval tanultam meg, hogyan is kell elkészíteni.
Be is fűszereztem, majd öntöttem rá olajat, és ment is a sütőbe. A krumplit gyorsan megpucoltam, majd felraktam főzni azt is.
Amig vártam, addig folytattam a munkát. Gépeltem is le, városokat, azon belül a szálloda nevét és helyét, és a koncert helyszínét, és egy-egy interjú fotózást is.
Mentem megnéztem a krumplit, és már jó is volt. Leszürtem, majd összenyomkodtam, amennyire tudtam, majd egy kis vaj és tej, és össze kevertem. A csirkének még kellett egy jó negyed óra, húsz perc, és addig befejeztem a maradék gépelést, és azt elküldtem Davidnek. Aztán meg mentem és megnéztem, mi megy a tv-ben. Hát nem sok minden. Egy csomó, hülye sorozat, így azokat nem is néztem, hanem megnéztem, milyen idő lesz.
Csörgött a sütő, hogy kész a csikre, így mentem is a konyhába, és kivettem, hogy egy kicsit kihűljön. Addig visszamentem és bettetem egy filmet, és oda készítettem a kanapéhoz mindent amit kellett.
Majd kimentem és szedtem magamnak egy kis késői ebéd adagot, és a film alatt meg is ettem.
Végig néztem a filmet, de nem volt valami izgalmas. És azután elkezdtem unatkozni. Jess tuti, hogy még dolgozik, mivel nem ment tegnap dolgozni.

Aztán eszembe jutott, hogy elmegyek egy kicsit sétálni.

Gyorsan és megint átöltöztem. Bezártam az ajtót, és a park felé vettem az irányt. Amint kiértem a sarokra, azt vettem észre, hogy nagyon sokan vannak az utcákon. De nem is csodálkozom. Hiszen anniyra szép az idő, meleg van, és a nyár a szerelmeseké. Egy csomó pár ment el mellettem. Volt, akiken látszodott, hogy már nagyon régen együtt vannak, de voltak olyanok is, akiknek még nagyon friss lehetett a kapcsolata.
És ott voltam én, akiknek már nem is tudom mióta nem volt egy rendes kapcsolata. Sajnos mindig mellé nyúltam, a fiúkat illetően, így egy ideig nem is kerestem, de azóta ők se engem.
 

Lassan, de elértem a parkot, ami a város szélén van. Ott egy kicsit beljebb mentem. Ott volt az én titkos kis helyem. Még régebben volt, hogy eltaláltam ide. Egy jól sikerült este utána. A park után kezdődik egy kis erdő, és ott van egy ösvény. Olyan 10 percet kell menni, és elérünk egy csodás kis patakhoz, és egy nagy rétre, ahol többféle virág nyilik és illatozik.

Ide jövök, ha nagyon magányos vagyok, vagy ha szomorú, vagy csak kedvem van.
Lefeküdtem a fübe, és elveztem a nap halvány melegét.
Aztán ment le a nap, és a napot felválltották a csillagok. És miközben feküdtem, a csillagokat bámultam, és gyönyörködtem az égben.
Eszembe jutottak a régi emlékek. Anyu és apu. Mennyire hiányoznak ilyenkor. Jó lenne ilyenkor tőlük tanácsot kérni, hogy mit tegyek. De itt vagyok a nagy világban szülök és család nélkül. Csak egymagam vagyok. És minden problémát magam kell megoldottam. De megfogadtam, hogy ha törik, ha szakad, elérem a célomat.

Így mentem haza, és otthon mosollyal az arcomon aludtam el.

Eközben a fiúknál...

- Hagy már békén Bill. Nincs kedvem hozzád, meg Kimhez, meg senkihez. Aludni akarok.
- Nem, nem hagylak békén. Addig nem, még fel nem hívod Kimet, és bocsánatot kérsz tőle a viselkedésedért.
- Mondtam már, hogy nem hívom fel. Ő vállalta ezt a munkát, és ha itt akar dolgozni, akkor viselje el a követkeményeket.
- Aha. Szóval akkor nekem is van válastási lehetőségem nem?
- Ja van.
- Akkor én nem óhajtok veled dolgozni. Nem tudom mit tedd ellened Kim, de ha ilyen leszel vele továbbra is, akkor engem is elfelejthetsz.
- Képes lennél Kimet választani helyettem?
- Igen.
- Milyen testvér vagy te?
- Olyan, aki nem akarja, hogy a tesvére és a barátja rosszban legyenek. Gondolkozz el amit modntam, és ha észhez tértél, akkor keres meg.

Majd Bill kiment az ajtón.

- Jólvan menj csak, nincs rád szükségem. - kiabálta Tom, Bill után.

Még hogy hívjam fel. Na persze. Nem fogok senkinem sem nyalni.Még csak a száma sincs meg. Majd bocsánatot kérek, ha visszajön. Bill meg holnapra úgy is meg gondolja magát és megint minden rendben lesz.Vagy nem...?