26 rész Az utolsó itthon töltött nap 1 rész

Eljött az utolsó nap, amit itthon töltök, és holnap ismét repülöre szállok, és a bandával együtt folytatom még a 2 hónapos turnét. Nem tudom hogy fogom kibírni Tomot, de majd megoldom valahogy. Egyszerűen nem foglalkozok vele, figyelmen kivül hagyom. Így mikor felkeltem, reggeliztem, majd előkaptam a bőröndömet, és elkezdtem bele pakolni a ruháimat. Mivel már csak két hónap van, így jóval kevesebb holmit kell vinnem.Elővettem egy pár hosszú újjut, majd azokra mentem a gatyók, majd a pólók. És végül a zoknik, bugyik. Az agyám tele volt ruhával. De még nem végeztem. A mosókonyhában is volt egy pár ruha, amit magammal akartam vinni, és azokat neki álltam kivasalni, majd miután az is megvolt, azt is ráraktam az ágyra.

Délbe végeztem is, így lementem és csináltam ebédet, majd kimentem a kertbe, hogy egy kicsit előre dolgozzak. Először megettem az ebédem, majd magam elé húztam a laptopom, és nekiláttam legépelni a koncert helyszínek és stb... dolgokat, amik már el vannak intézve. Majd telefonálni kezdtem, és szállás helyet, és egy pár fotózást, és interjút is elintéztem a fiúknak. Persze közte van két három nap, ami pihenhetnek.

És 3 óra múlva már le is zártam az áprilisi hónapot. Minden le van fixálva, és után már csak a május, és vége turnénak. Én szabira mehetek, a fiúk is, és majd agusztus elején nekikezdenek az új album munkálatainak.

Éppen gépeltem be a dolgokat, mikor csörgött a telom.

- Halo?
- Szia Kim.
- Szija Jess. Mizujs?
- Semmi érdekes és veled?
- Hát semmi, éppen dolgozgatok egy kicsit, és veled?
- Semmi. Azon gondolkoztam, hogy mit szólnál, ha holnap kivinnélek a reptérre?
- Megtennéd?
- Persze.
- De aranyos vagy. Köszi szépen.
- Nincs mit.
- De akkor nem jösz át aludni? Mert, akkor nem kéne korán kelned, meg semmi.
- Oké. Hányra menjek?
- Előtted bármikor nyitva van az ajtóm.
- Oké, akkor mondjuk vacsira?
- Oké. Rendelek valami finomat oks?
- Én ,meg viszek egy finom kis bort.
- Remek. Akkor hétkor nálam.
- Oké. Szia
- Szia.

Majd folytattam a gépelést, hiszem még csak fél négy volt, van még időm.
És persze ilyenkor általában jó bele is merülök, így el is repült az idő, és negyed hétkor rohantam be rendelni vacsorát. Ezt gyorsan le is fixáltam, lediktáltam a címet. Azt mondták háromnegyed óra. Az pont tökéletes. És mivel nem volt több dolgom, így felmentem a szobámba, és bepakoltam a böröndömbe. Ez egy fél órát vett igénybe. Majd megnéztem a gépen, hogy hova is megyek holnap, mert már elfelejtettem. Párizsba. Remek. Mivel ott is jó idő van, és egy rövid naci egy póló, boleró, és egy balet cipő mellett döntöttem. Azt kikészitettem a székre, majd miután mindent bepakoltam, behúztam a cipzárokat, és kivittem az előszobába. Pont jókör. Éppen csöngettek.

- Hello.
- Szia.
- Na mi ez a nagy vigyor?
- Semmi semmi. Egyszerűen csak jó kedvem van.
- Helyes.
- Látom neked kevésbé.
- Nem jó kedvem van, csak egy picit még kámba vagyok.
- Le merem fogadni, hogy nemrég hagytad abba a munkát.
- Bingó.
- Ajjj Te. Ez így nem lesz jó.
-Nyugi kicsit vissza veszek. Csak két hét múlva kell majd dolgoznom. Ma megcsináltam a következő heti beosztást.
- Tudod mit? Ma már nem akarok munkáról hallani.
- Oké. Na meg is jött a kaja.

Mentem, majd ajtót nyitottam.

- Jó napot.
- Jó napot. Kimberly Taylor?
- Igen én vagyok.

Majd elővette a számlát.

- 25 eurót kérnék.

Elővettem 27-et.

- Köszönöm. A többit meg tartsa meg.
- Köszönöm. Jó étvágyat. Viszlát.
- Viszlát.

- Hmm.... a kedvencem.
- Aha.
- Együnk,mert éhen halok
- Együnk.