28 rész Újra a bandával

Pontban délben szállt le a gép, és negyed óra múlva, már mentem is megkeresni a csomagjaimat. Nagy nehezen, megtaláltam, majd leszedtem a csomagomat, és elindultam a kijárat fele, és ott fogtam egy taxit.

- Jó napot.
- Jó napot. Hova vihetem?
- Erre a címre kérem.
- Rendben. Szabad a csomagjait?
- Köszönöm. 

Betette a csomagtartóba, én meg beültem hátra, és élveztem a kilátást, amit Párizs nyújtott. Láttam az Eiffel torony, és még sok híres művet.
Az út egy óra volt, és fél 1 előtt szálltam ki a taxiból, a szálloda előtt. A sofőr elővette a csomagjaimat, és odahozta mellém.

- Köszönöm. Mennyivel tartozom?
- 15 eurót kérnék.
- Itt van húsz.
- Köszönöm, Viszlát.
- Viszlát.

Majd felvettem a szemüvegem, és úgy vonultam a szállodaház, ott kinyitották nekem az ajtót, és éppen mentem a porta felé, mikor láttam, hogy Sarah éppen a lift felé tart.

- Kérem vigyázzna a csomagomnra? Egy perc és jönnék.
- Természetesen.

Majd kicsit futnom kellett Sarah után, de végül utól értem.

- Hát így kell köszönteni egy régi ismerőst kedves Sarah kisasszony?
- Elnézést, de honnan tud... Kim. Jesszus Kim, de jó hogy itt vagy.

Majd Sarah a nyakamba ugrott.

- Én is örülök neked, de megtennéd, hogy nem folytogatsz ennyire?
- Ja persze bocsi, csak örülök, hogy itt vagy.
- Én is. De vissza jönnél velem, mert ott maradtak a csomagjaim.
- Persze

Majd visszamentünk, és megköszöntem, hogy igyázott a csomagjaimra.

- Na, akkor elkérem a kulcsot, egy perc.
- Itt várlak.

Odamentem a portára.

- Jó napot. Üdvözlöm.MIben segíthetek?
- Jó napot. A Tokio Hotel menedzserének az asszisztense vagyok, és van egy szoba foglalásom három napra.
- Máris nézem......Meg is van. A 456 szoba.
- Köszönöm.
- Viszlát.
- Viszlát.
- Megvan?
- Aha mehetünk.

Majd Sarahval együtt elmentünka lifthez, és ott pedig felmentünk a hetedik emeletre, és a 456 szoba felé mentünk.

- Szerencséd van. Pont mellettem van a szobád.
- Remek. És a többiek?
- A fiúk egy emelettel feljebb vannak. Tudod, David nem szeret felük - egy emeleten lenni. Túl hangosak.
- Megértem. És te miért vagy itt lent?
- Én se szeretem őket hallgatni nagyon sokáig. Imádom őket, de néha vannak napok, mikor totál lefárasztanak, és ilyenkor jól esik a csend.
- Na, akkor ezt a tancsáot is megfogadom.
- Na itt is vagyunk.

Bedugtam a kártyát, majd kinyitottam az ajót, és a táskáimat beraktam az előszobába.

- Tyű, szép.
- Akkor még a kilátást nem is láttad. Főleg este. Meseszép.
- Elhiszem. Majd este megnézem, de most nem megyünk enni
- Éhen halok.
- Tőlem mehetünk, de nem szólsz Davidnak, hogy megjöttél?
- De, igazad van. Akkor menjünk át hozzá.

Gyorsan megmostam a kezem, megfésülküdtem, majd egy kis parfüm, és mehetünk is. Bezártam az ajtót, majd egy két szobával arréb bekopogtunk Davidhez.