29 rész Nevetésben gazdag ebéd

Pár másodperc múlva már nyílt is ajtó.

- Szia David.
- Szia Kim.

Majd megöleltük egymást. És ez nagyon, nagyon jól esett.

- Jó, hogy megint velünk vagy.
- Én is nagyon örülök.
- És sikerült kipihenned a dolgot?
- Igen. És ne aggódj, többet nem lesz ilyen. Vagyis probálkozok, hogy ne legyen.
- Ha legközelebb eddig fajul a dolog, lezsel szíves szólni, mert akkor majd rövid pórázra kötöm.
- Köszönöm, de mint mondtam nem lesz ilyen. De hagyjuk is a témát. Éhen halok. Ki jön velem ebédelni? Vagyis egy késői ebédre?
- Én megyek.
- David?
- Mért is nem? Szólok Natalie-nak és akor négyesben eszünk, oké?
- Oké. Akkor megyünk és foglalunk egy asztalt.
- Rendben. Pár perc és megyünk utánatok
- Oké.

Majd David becsukta az ajtót, mi meg Sarahval lementünk, és foglaltunk egy asztalt négy személyre, és ameddig vártunk, addig rendeltünk egy-egy pohár narancslét, és beszélgettünk.

- Na mesélj. Milyen volt újra otthon lenni négy hónap után?
- Őszintén? Fura. A lakásom nem változott, Berlin sem, csak talán.
- Jess. Persze csak jó értelemben.
- Majd ha legközelebb otthon leszünk, akkor bemutathatnál neki.
- Olyan sokat medéltél már róla, kíváncsi vagyok rá.
- Megbeszéltük.
- És mit csináltál? Vásárólgattál, vagy egész nap aludtál?
- Egyik se. Még aznap felhívtam Jesst, és elmentünk egy hatalmasat bulizni. Másnap reggel arra ébredtem, hogy Jessel aludtam egy ágyon, és mindenünk össze volt gabalyodva.
- Azt megnéztem volna.
- De a fejfájást leszámítva nagyon jó este volt.
- Kiengedted a feszültséget mi?
- De még mennyire.
- Nézd ott vannak Davidék.

Majd megfordultam, és én is integetni kezdtem nekik, és miután megláttak minket elindultak felénk. Felálltam, és megöleltem Natalie-t.

- Szia Nat.
- Szia Kim. Jó újra látni. Jól nézel ki.
- Köszi, de te se panaszkodhatsz. Milyen szerencsés ez a David.
- Itt vagyok ám én is. Mindent hallok.
- Tudom.

Ezen nevettünk, majd David mosolyogva megfenyegettet, majd leültünk, és rendeltünk, majd még vártunk, nekik és elmeséltem, miket csináltam otthon. Majd, aztán ejtettük a témát, és más felesleges dolgokról kezdtünk beszélgetni, majd elértünk a régi történetekhez, és felidéztünk egy-egy régi vicces sztorit.

- Jaj eszembe jutott egy jó.
- Na, halljuk.
- Még kisebbek voltunk, és anya csinált nekünk teát, és nagyon forró volt, és Kim utánozni kezdte anyut, hogy hogyan is hűtse le a teát. - Na ezt ment is egy darabig. Csak hogy kiöntötte a teát, mivel fekete volt a bögre, és nem tudta, meliykbe van a tea. Ez fel sem tünt neki, - majd ilyet szól. Hova lett a teám.

Na erre nagy kacaj lett. Mindenki rajtam röhögöt még én is.

- Jaj de kis cuki.
- Köszi David. Ezt fogom életem végéig hallgatni.
- Nagyon szívesen máskor is.
- De vicces kedvedben vagy ma.
- Csak örülök, hogy itt vagy.
- Én szintúgy.
- De ha nem haragszotok, megyek a fiúkért, mert interjúra megyünk ma.
- Mi is menjünk?
- Nem. Már le van rendezve minden. A ma este a tiétek.
- Remek.
- Akkor én is megyek. Kell egy sminkes a házhoz.
- Oké.
- Akkor sziasztok. További jó szórakozást.
- Nektek is.