34 rész Buli 2 rész

- Na, mesélj valami szépet.
- Hm..Nem tudok. Látom jó kedved van.
- Naná. Gussal nagyon sokat nevettünk.
- Min?
- Inkább kin. Hát, elkezdtük cikizni a többi táncost, és arra jutottunk, hogy mi vagyunk a legjobbak.
- Aha értem.
- Valami baj van?
- Nem nincs. Vagyis van.
- Megkérdezhetem, mi az?
- Csak annyi, hogy nem mutatkozhatok Bill-es sokat, mert nem szeretnék, hogy kiderüljön, együtt vagyunk.
- Azok kik?
- David, meg a jó ég tudja még kik.
- Csak védeni szeretnének.
- Tudom, és jól is esik, de nehogy már nem mehet oda Billhez beszélgetni, mert akkor rögtön beindul a pletyka, hogy "együtt vagyunk" meg tudom is én. Néha fárasztó a sztár élet, és néha azt kívánom, bárcsak inkább otthon maradtam volna.
- Gondolj bele, ha otthon maradtál volna, nem ismernéd Billt, sem a többieket, és Bill nem lenne a barátod. Engem sem ismernél, Natalietől pedig nagyon sokat lennél távol, és köztudott, hogy az egyke lányok, nagyon anyásak.
- Mondasz valamit.
- Ne csüggedj. Idővel minden rendben lesz.
- Igazad van. Megprobálok alkalmazkódni.
- Ez a beszéd, most pedig menjünk táncolni, mert ez a kedvenc számom.
- Menjünk.

Majd ott hagytuk az asztalt, majd beálltunk mi is a többiek közé, és táncoltuk. Sarah arcán nyoma sem maradt a szomorúságnak, inkább vidámság ült ki rá.

És csak táncoltunk, és táncoltunk. Persze egyszer meg is pihentünk, ittunk egyett, majd mentünk is vissza.

Olyan éjfél körül lehetett, mikor lassú zenét raktak be, és a párok össze is borultak. Időközben Bill is megérkezet, így ők is lassúzni kezdtek. Én meg feleslegesnek éreztem ott magam, és úgy döntöttem, hogy inkább leülök, és onnan nézem, miként táncolnak.

Mentem, mikor valaki megfogta kezem.

- Nahát, szia Tom.
- Szia. Hova hova?
- Hát, nincs párom, igy mennék leülni.
- Á-á. Emlékszel? Igértél nekem egy táncot tegnap.
- Lassúzni akarsz?
- MIért ne?
- Hát jó, rendben.

Kicsit beljebb mentünk, majd Tom megfogta a kezem és a derekam, közeleb húzott magához, és mi is lassúzni kezdtünk.
Erre a mozdulatra persze nagyon meglepődtem, de bevallom, isteni volt ilyen közel lenni Tomhoz.

- Nagyon el vagy kalandozva.- zökkentett ki Tom a gondolkodásból....
- Inkább csak meglepődve. Egész jól táncolsz.
- Te sem panaszkodhatsz.
- 4 évig társas táncot tanultam, illendő lenne.
- Nem is mondtad, hogy táncoltál.
- Nem kérdezted.
- Igaz.
- Egész este el voltál tűnve.
- Egy kicsit beszélgettem a többiekkel, de téged is kerestelek, és nem voltál sehol.
- Egy ici-picit késtem is, de aztán végig itt voltam.
- Hát, akkor szerencsésen elkerültük egymást.
Úgy tűnik.

Majd többet nem is beszéltünk, csak táncoltunk, és nagyon, nagyon jó volt. Még egy kicsit táncoltunk, mikor Billék jöttek oda hozzánk.

- Hello. Na mi van öcsi, túlélted a táncot?
- Nagyon vicces vagy. Na csak jöttünk szólni, hogy mi megyünk fel. - Jóéjt nektek.
- Nektek is.

Majd Billék leléptek, mi meg ott álltunk Tommal, ketten, és egyikünk sem szólt semmit. És mivel én nem szeretem a csendet, inkább szóltam valamit.

- Kim..
- Tom..

Egyszerre szólaltunk meg, és elég vicces volt.

- Mond nyugodtan.
- Nem jössz fel hozzám? Van egy üveg borom, meg aludni sem tudnék még, meg már nincs kedvem itt lenni.
- Jó proginak tűnik. Szólok Davidnak, hogy leléptünk, aztán megyek hozzád ok?
- Oké, akkor fent.

Majd én elindultam ki a teremből ki a hallba, onnan meg a lift fele. Miközben mentem fel, nagyon jó kedvem lett, és nagyon melegem is.

Elég már. Tom már máskor is volt nálad esténkét. Ne légy már ennyire kiéhezve... rottam meg magam