38 rész Otthon, édes otthon

Az interjú gyorsan lezajlott, aztán még egy óra fotózás, és után egyből mentünk is a reptérre, ahol már várt már ránk a gép. Felszálltunk, majd 10 perc múlva el is indultunk Németország felé. 7 órás út várt ránk, így mindenki elfoglalta magát. Leginkább aludtak a fiúk, meg úgy mindenki. De én meg már annyira hozzá szoktam a korán keléshez, hogy nem aludtam, hanem bekapcsoltam a gépen és megnyitottam a Grace Klinika 5 évadát. A tv-ben soha nem néztem, mert annyi reklámot tesznek be, hogy elveszik az ember kedvét. Bedugtam fülhallgatómat, majd elindítottam a részt. Aztán megnéztem az első részt, majd a másodikat….és ezt követte a többi. Nagyon jó részek vannak benne. Hol sírtam, hol nevettem, de csak halkan, nem akartam felkellteni a többieket. Majd végül valaki megkocogtatta a vállam. Oldalra néztem és Tom állt mögöttem. Leállítottam a részt, majd kiszedtem a fülhallgatót a fülemből.

- Szia álomszuszék.
- Hello. Te miért nem alszol?
- Hozzá szoktam a  korán keléshez.
- Pár nap alatt visszaszoksz, hidd el.
- Majd meglátjuk. De mennyi időt repülünk még?
- Még van 2 óránk leszállásig.
- Remek. Már elültem magam.
- Én is azért keltem. Nem kényelmes így aludni.
- Na ez a másik ok, hogy miért nem alszok. A kiadós alvást otthonra tervezem.

Majd egy kis csönd állt be közénk.

- És mit nézel?
- Grace klinikát,
- Azt én is szeretem. Hányadik évad?
- Most tartok az 5.-nél.
- És miért nem a tv-ben nézed? Ott már megy a hatodik is, asszem.
- Tudom, de annyi reklám van benne, hogy ugy nincs kedvem nézni.
- Ja értem.
- Bekapcsolódsz? Fel tudok ajánlani egy fél fülhallgatott.
- Ha nem zavarok, akkor elfogadom.
- Tessék. De nem baj ha nem az elejéről nézzük?
- Nem, majd otthon megnézem majd a többit.
- Oké.

Majd tovább folytattuk a Grace klinika nézését. Persze miközben néztük, néha Tomra néztem, mert azért mégsem tudtam elfelejteni, hogy itt ül mellettem. Egy-egy részen velem együtt nevetett, azon kívül nagyon figyelte az eseményeket. És ez megmosolyogtatott. Majd visszafordultam a képernyő felé, és néztem tovább én is. 
Közben a többiek is felkeltek, így megállítottam a 16. résznél. Majd otthon megnézem majd, és bekapcsolódtunk a többiek beszélgetésébe.

- Sziasztok álomszuszékok. Kialudtátok magatokat?
- Nem.
- Bill, te sosem fog annyit aludni, hogy kialudd magad.
- Dehogynem. Ha hazaértük, meglátod, Tommal két napig folyamatosan fogunk aludni.
- És ti fiúk?
- Nekem egy nap bőven elég ha nem zavarnak meg közben.
- Gustav?
- Tudod, hogy nem alszok sokat, és mégis friss vagyok.
- Igaz. Hülye kérdés volt.
- Na gyerekek, szállunk le 5 perc múlva, biztonsági öveket bekapcsolni.

Bekapcsoltuk, majd 5 perc múlva megkezdtük a leszállást, és 10 perc múlva már szálltunk is le. A csomagjaink már ott voltak a kis buszba, amivel menni fogunk haza. Itt elbúcsúztunk, mert két fele megyünk majd. Mivel az ikrek és Sarah majdnem egy helyen laktak, ezért ők jobbra mentek, és mivel én laktam messzebb, ezért  Georg is Gustavot vitték először haza, majd 2 óra autókázás után már én is otthon voltam. A sofőr segített kivenni a csomagjaimat, majd megköszöntem neki a segítséget, és elindultam a lakásom felé. A szomszédtól elkértem a kulcsokat, és megköszöntem, hogy vigyázott a házra.
Mikor beléptem a házba, cicám egyből jött oda hozzám.

- Szia szörgomboc. De hiányoztál.

Majd megsimogattam párszor, majd mentem adtam neki enni. A táskáimat felvittem a mosókonyhába, ott gyorsan kiválogattam, majd úgy döntöttem, hogy már csak holnap indítom el. Elmentem zuhanyozni, majd mentem és felvettem a pizsim, és rendeltem egy pizzát vacsinak. Majd kinyitottam az ablakokat, és írtam Tomnak, hogy haza értem meg Sarahnak is.

A pizzám fél óra múlva itt volt. Kivettem 3 szeletet vittem fel inni is, majd bekapcsoltam a gépet.
Közben gondolkoztam. Jó végre itthon. Otthon, édes otthon.