55 rész Ebéd

Tommal nagyon jól szórakoztunk. Jó volt vele lenni, hiszen mindig mosolyt csal az emberek arcára.

Minden boltba bevitt, ahol már járt, és megmutatta mi a jó, és mi az ami nem. Bevitt egy vicces ruha boltba, ahova  én először nem is voltam hajlandó bemenni. Még jó, hogy ez nem következet be. A bolt tele volt, egy csomó régi, és vicces ruhával, na és azt elkezdtük próbálgatni. Hát, mondhatom, olyan képek készültek, hogy…. Nem is részletezném.
Aztán inkább mentünk is tovább, mert már fájt a hasunk a röhögéstől, és még vissza is kellett érnünk a megbeszélt helyre. Igen, nagyon  gyorsan szalad az idő, ha az ember jó társaságban van.

Azt hittük, hogy el fogunk késni, de mikor odaértünk, senki sem volt ott. Így inkább elmentünk a kúthoz, és leültünk az árnyékos részre.

- Ajj, leszakadnak a lábaim.
- Soha többet nem futok sehova, az is tuti. Merjék csak azt mondani, hogy én mindig kések.

- Egyet értek. De nekem inkább a hasam fáj.

- Jaj, életemben nem röhögtem ennyit, mint veled egy órája.
- Hát én sem.
- Bírod még?

- A röhögést?
- Igen.

- Talán.
- Jó, akkor nézzük meg a képeket.
- Oké, de ezt senkinek nem mutatod meg.
- Esküszöm.

Majd elővette a teloját, és megnyitotta a képeket. Na én az első képén hangosan felnevettem, és így sorba az összes képen. Komolyan, majdnem leestem a padról, ha Tom nem fog meg.
Kérlek….tedd el….nem bírom…hehe….

hehee…O-o-oké..heheh

Miután eltette, elfordultam, hogy megnyugodjak egy kicsit. A szám is fájt már a sok röhögéstől, a hasam az meg pláne. Aztán visszafordultam, találkozott a tekintetünk Tommal és kész végem volt, újból elkezdtem röhögni, ahogyan ő is.

Ez most már mindig így lesz, hogy ha ránézek elnevetem magam?

Majd inkább felálltam és sétálni kezdtem, akkor láttam meg, hogy a többiek itt vannak már, és gondolom, hogy ránk várnak.

- Tom, gyere, itt vannak a többiek.

Majd elindultam a többiek felé, közben végig mosolyogtam, majd éreztem, hogy Tom is mellém ért.

- Hello.
- Gondolhattam volna, hogy rátok kell majd várni.
- Már bocsi, de mi már itt voltunk negyed órája, csak elmentünk leülni az árnyékba, közben nektek se a híreteket, se hanvatokat nem lehet látni erre felé.

- Ja, hát akkor bocsi, de ne veszekedjünk, menjünk és együnk. Mihez van kedvetek?

- Hát, legyen hidegtál.

- Oké, pont a közelben van egy salátás. Menjünk.

Majd mindenki elindult Bill után.

Bill mellé a fiúk szegődtek, mellém meg Sarah, és elkezd mesélni merre jártak Bill-el.
Félig meddig figyeltem, is, de teljesen el voltam varázsolva.

Aztán nemsokára meg is érkeztünk az étterembe, ott leültünk, majd Bill rendelt nekünk inni, aztán meg megnéztük az étlapot, majd rendeltünk. Miközben vártunk, mindenki mesélt merre és mit csinált, csak én voltam az, aki bambult.

Annyira elbambultam, hogy mikor feleszméltem, az láttam, hogy Tom fejeket vág. Hát, el is mosolyodtam, közben beszélt Billhez. Mikor épp Bill tartott beszámolót, úgy tett, mint ha figyelne, közben nem is, hiszen engem mulattatott.
Úgy tettem, mintha éppen támaszkodnék, közben éppen folytattam el a hangos nevetésem.

Aztán volt egy pont, ahol nem bírtam, és ha most nem megyek valamerre, kitör belőlem a hangos nevetés, de itt ezt nem illik.

- Mindjárt jövök.

Majd gyorsan kiszaladtam a kijáraton, kicsit arrébb mentem, ahol nem voltak sokan, és kitört belőlem a nevetés. Percegik ott  álltam, és mélyeket lélegeztem. Majd miután már úgy éreztem, hogy le nyugodtan, fölvettem egy mosolyt, ami nem is volt nehéz, majd visszamentem a többiekhez.