58 rész Van már pasi a láthatáron?

Lassan beértük a többieket, majd hozzájuk csapódva az utca megint tőlünk volt hangos. De mi nem zavartattuk magunkat. Jól éreztük magunkat, és ilyen egyszer adódik az életben.

Majd egy fél óra séta után meg is érkeztünk, és már javában folyt a karnevál. Mindenhol táncosok és zsonglőrök voltak, tűzdobálok, és még sorolhatnám.

- Váó jól nyomják.
- Nagyon is jól.
- Ezt én is megtudom csinálni
- Hoppá Bill, hallod a csajod miket tud. Rajta Sarah egy kis ízelítőt, ha kérhetem.
- Á-á. Majd egyszer ha nagyon be leszek állva, akkor úgy is rákezdek, de addig inkább megtartom magamnak. Bocsi.
- Miket meg nem tudok rólad Sarah. Majd egyszer együtt nyomhatnánk.
- Benne vagyok. De csak akkor, ha majd ez a négy jómadár távol lesz.
- Km..én is itt vagyok.
- Bocsi,  édes.
- Inkább menjünk, és élvezzük a karnevált.

Majd beljebb mentünk, és mi is bevetettük magunkat. Ki nézelődött, ki próbálkozott zsonglőrködni, ki éppen a barátnőjének lőtt ajándékot.

- Szia tubicám.
- Tom. Mi lett veled?
- Semmi, csak jól érzem magam. Gyere táncolj velem.
- Ohh..oké. de csak egy kicsit.

Beálltunk mi is táncolni, de nem a megszokott tánc ment. A helyi tánc, ami nagyon nem ment, de Tomnak nagyon is. Én inkább csak nevettem Tomon, ahogy mozog, és ahogyan engem is meg akart tanítani, kevés sikerrel.

- Hát, ez aztán a tánctudás.
- Igen, a hülyeséget könnyen tanulom, nem úgy mint az okosságot. De te, ne haragudj, de nem nagyon megy neked.
- Semmi probléma. Nem ehhez vagyok szokva.
- De te táncoltál versenyszerűen nem?
- De igen.
- Hát akkor?
- Figyelj, ezt inkább mutatni kell, mint elmondani. Ha majd otthon leszünk, akkor mutatok neked néhány lépést, és hajlandó is vagyok megtanulni ezt a táncot is, de erről egy szót se. Elsüllyedek szégyenembe.
- Nem is táncosnak, és nem is hozzánk kellett volna jönnöd dolgozni. Inkább színésznőnek. Remekül játszol, minden elismerésem.
- Köszi szépen. Na gyere jómadár, keressük meg a többieket.

Nem is volt nehéz megtalálni őket. Éppen Bill próbálkozott lőni valamit Sarahnak.

- Hát te öcsi, mi a csudát csinálsz?
- Mint látod, éppen lövök.
- Azt látom, hogy nagyon mellé megy.
- Ne kritizálj, inkább mutasd meg mit tudsz.
- Rendicsek.
- Olyanok vagytok, mint két gyerek.

Ekkor meg is csörögött a telom.

- Sarah, telefonálok. A parton leszek.
- Oké, majd csak, majd ha végeztek, megyünk mi is.

Majd arréb mentem és láttam, hogy Jess keres.

- Szia Jess. Éppen egy karneválon vagyok, és nem hallok semmit, 5 perc és visszahívlak oké?
-Oké.
- Szia.

Majd letettem, és elindultam le a partra. Mikor már nem volt zavaró a hangos zene  visszahívtak Jess-t.

- Szia Jess.
- Kim. De régen hallottam már a hangod.
- Ezt szintén elmondhatom. Mi újság?
- Semmi érdekes, épp ebédszünetem van, És te? Hol voltatok?
- Egy nyári karnevál van éppen a városban. Sok táncossal, meg mindennel.
- Értem. És mesélj, milyen a tenger?
- Ohh, látnod kellene. A víz kristálytiszta és kellemes, a homok fehér, és a nap csak úgy ragyog.
- De lennék én is most ott.
- Tényleg ott mi újság? Van már valaki új a helyemen?
- Igen, az a kis csitri.
- Ginny? Heh, Jack nemsokára úgy is kirúgja, ha meglátja milyen munkát végez.
- Van egy kis bökkenő a mesében.
- Éspedig?
- Az hogy remekül dolgozik. Hibátlanul. Azt kell, hogy mondjam, még nálad is. Bocsi.
- Semmi probléma. Már úgy sem dolgozom ott, én nem is fogok.
- Inkább ne is beszéljünk róla. Mesélj, nincs már valami pasi a láthatáron?
- Hát..de, éppenséggel van.
- Na és ki az? És miért nem meséltél még róla?
- Még nagyon nagyon friss a dolog, szinte egykét napos.
- És ki az? Hogy hívják?
- Tom.
- Az a Tom, aki miatt egyszer nagyon kiborultál?
- Aha.
- Nem mondod.
- De bizony. Nagyon sokat változott azóta. Jó fej nagyon.
- De akkor anno miért viselkedet veled így?
- Azt még a mai napig nem tudom, de nem is akarom.
- Örülök, hogy béka van.
-És, hogy jött ez az egész? Mesélj már.
- Jó jó. Hát, éppen aznap jöttünk meg, és este egy kis buli volt, aztán mi elmentünk sétálni. elvitt egy titkos kis helyre, aztán mikor már majdnem hazaértünk, akkor megállított, és randit kért. Ennyi.
- Ó, hát akkor drukkolok neked, és Tomnak is.
- Kösz Jess. És veled meg a lovagoddal mi újság?
- Semmi, minden nap szoktunk beszélgetni, aztán hamarosan hazajön, és aztán találkozunk.
- Akkor elmondhatom, hogy mindketten nagyon szerencsések vagyunk.
- Pontosan. De mennem kell. Majd még beszélünk.
- Oké. Szia. Puszi.
- Vigyázz magadra.
- Te is.
- Puszi.

Majd letettük, én meg elindultam vissza, hogy megnézzem, hol vannak a többiek.