61 rész Az első randi 2 rész

A következő utunk a vízi világ park volt. Konkrétan az állatkert és egy aquapark összevonva. De most azt kihagytuk a programból, mert nem akartunk mindketten vizesek lenni, így inkább csak úgy döntöttünk, hogy az egészet körbe sétáljuk. Először a fenti részt jártuk körbe, még az etetésben is részt lehetett venni. Aztán az én kérésemre beültünk a delfinsora. Fantasztikus volt. Olyan produkciókat láttunk, hogy ide le sem tudnám írni. Remek volt. Aztán következett a lenti rész, ami egy Tropikáriumra hasonlít. Itt láttunk különböző halakat, olyanokat is, amit a búvárkodás során láttunk. Ez után következtek a cápák, majd feljebb mentünk, ahol a kígyókat néztük meg, majd az aligátorokat, és ezzel az utunk véget is ért.

Mivel mindketten éhesek voltunk, ezért ott is ebédeltünk meg, az állatkerti étteremben. Az egyik pincér egy asztalhoz vezetett minket, majd miután leültünk, kértük két pohár hideg italt, majd aztán odaadta nekünk az étlapot, és már ment is tovább, más asztalokhoz.

- Köszönöm Tom. Ez a nap fantasztikus.

- Igazán, örömmel tettem. De még nincs vége.

- Tartogatsz még valamit?

- Igen, de ez egyenlőre még marad az én titkom, de most rendeljünk. Éhen halok.

Hosszan néztük egymást, de én előbb feladtam, mert egy kicsit zavarba jöttem. Nem is kicsit, nagyon is. Ahogy azokkal a nagy, meleg barna szemekkel néz, nem csodálom, hogy ennyi lány rajong értük.

Ezek után én is belenéztem az étlapba.

Majd pár perc múlva, megjelent nálunk is a pincér, majd elénk tette a kért italokat, aztán megkérdezte, hogy leadjuk-e a rendelést. Én gyorsan Tomra nézetem, aki bólintott, majd elmondtam én mit kérek, aztán Tom is. Megígérték, hogy amilyen gyorsan csak lehet, kihozzák.

- Egészségedre.

- A tiedre is.

Ittunk, majd letettük a poharat, aztán csönd állt be, és én csak azt láttam, hogy Tom egyfolytába néz.

- Mi az? Talán van rajtam valami?

- Nem nincs, Gyönyörű vagy.

- Köszönöm. – pirultam el.

- Jól áll neked ez a szín.

- Aha, gondolom. – mosolyogtam.

- De tényleg, elbűvölő, ahogy elpirulsz.

- Na jó, kérlek, fejezd be, mert a végén olyan leszek, mint egy rák.

- Oké. befejeztem.

- Köszönöm.

- Váltsunk témát. Miután hazamegyünk, mit fogsz csinálni?

- Hát, a házra ráférne már egy alapos takarítás, aztán Jess-el, a barátnőmmel fogok találkozni, majd meglátogatom Doris nénit.

- David anyját?

- Igen. Tudod, a szüleim meghaltak, és David-al nagyon jóban voltunk, mellesleg szomszédok is majdnem, így megkérte Doris nénit, fogadjon örökbe. És meg is tette.
- Tudod, ő a második anyukám. Nagyon szeretem.
- Akkor te voltál az a lány, akiről mindig mesélt nekem.
- Mesélt rólam?

- Igen. Párszor mi is elmentünk David anyjához, és egyből azzal jött, hogy feltétlenül meg kellene ismerkednem valakivel. Azt mondta, hogy tuti tetszene. És igaza is lett.

- Hát erről nem tudtam. Majd ha megyek hozzá, megkérem, mesélje el nekem is.

- Akkoriban hogy hogy nem találkoztunk?

- Az lehetett az az idő, amikor már nem bírtam tovább ott maradni, így Berlinbe adtam be a fősulis jelentkezésemet, és ahogy felvettem, el is mondtam Doris néninek, hogy elmegyek innen.

- Mennyi időt töltöttél ott?

- Egy évet. Az egyetem mellett pedig dolgoztam is, majd el levél jött, hogy menjek be a bankba sürgősen. Mint később kiderült, hogy miután betöltöttem a 18-at, megkapom a szüleim örökségét, ami nem kevés pénz volt. Természetesen örültem neki, mert így magam fizethettem az anyagi gondjaim. Fél évvel később pedig honvágyam lett, így visszaköltőztem közelebb Doris nénihez. És mind a mai napig ott lakok.
- Értem

Közben meg is jött az ebédünk, amit csendben fogyasztottunk el. Majd még egy-egy fagyit is rendeltünk, aztán még pihentünk egy kicsit, majd elindultunk haza.

Megint a tengerparton mentünk haza, bokáig érő vízben.

- Most jut eszembe. A többiek tudják, hogy eljöttünk.

- Igen, írtam egy üzit reggel Billnek.

- És azt is tudja, hogy randiztunk?

- Nem azt nem.

- És ha kérdezik a többiek, merre voltunk, akkor megmondjuk az igazat, vagy mi?

- Hát nem tudom. Talán jobb lenne ezzel egy kicsit várni, nem?

- Szerintem is.

- Akkor majd azt mondjuk, hogy bent voltunk a városba, egy kicsit szórakozni, mert mind a ketten korán fent voltunk.

- Rendben.

Nemsokára meg is érkeztünk a házba, majd hallottuk, hogy a többiek, kint vannak hátul.

- Hello fiatalok.

- Hali. Hát ti merre voltatok?

- Bent a városban egy kicsit szórakozni.

- Nélkülünk?

- Már korán fent voltunk, és nem tudtuk elütni az időt.

- Hát okés. Csatlakoztok ti is?

- Naná, már majdnem megsülök. Egy perc és jövünk.

Bementünk a házba, majd ki-ki a saját szobájába. Átvettük a fürdőruhánkat, majd mi is csatlakoztunk a többiekhez. Tom bevetette magát a vízbe, én inkább Sarah mellé feküdtem.

- Na mesélj, merre voltatok?

- Bent a városban. Elmentünk még egy pár helyre, ebédeltünk, sétáltunk, voltunk az állatkertben is.

- Váó. És milyen?

- Fantasztikus. Nektek is el kell majd mennetek. És ti, mi jót csináltatok?

- Konkrétan semmit. Miután felkeltünk, reggeliztünk, majd megnéztünk egy filmet, ás aztán kijöttünk a medencéhez, és azóta kint vagyunk.

- Látszik. Mindenki jól le is pirult.

- De ez rólad  nem mondható el. Már bocsi.

- Semmi gond. Holnap majd kiülök én is, estérre barnább leszek mint te.

- Na azt majd megnézem.

- Szívem?

- Mondjad?

- Nem jöttök be? A víz fantasztikus.

- De egy perc és megyünk.

- Menj csak, egy perc és jövök én is

Bementem a házba, majd kivettem inni egy narancslét, aztán gyorsan felszaladtam a szobámba, megnézni, hívott-e valaki.

Senki, de viszont az asztalon egy virágot, és egy levet találtam.