65 rész Minden rendben lesz

Az egész utat könnyes szemmel utaztam végig, hol Billnek, hol Tomnak dőlve. Erőm nem volt beszélni, hisz most nagyon nagy sebet kapott a szívem. Az életemben az egyik legfontosabb személy.

- Kim? Kim!
- Igen? – hangom nem volt több suttogásnál
- Gyere, megérkeztünk. Átszállunk a kocsiba.
- Oké.

Majd felálltam, lementem a lépcsőn, és egyből be is ültem, nem akartam, hogy mások is lássák, mennyire meg vagyok most törve. Az utat ismét csöndben is tettük meg, senki sem szólt egy árva szót sem.
Aztán mikor észrevettem, hogy a kórháznál vagyunk, az autó lassított, én azonnal kipattantam, és rohantam is be. Hallottam, hogy utánam kiabálnak, de nem érdekelt. Most csak egy valaki számított, és az Doris néni volt, aki felnevelt és vigyázott rám.

- Jó napot, miben segíthetek?
- Doris Josh-t tegnap hozták be, hol találom?
- Egy pillanat.
- Kérek, siessen.
- Ne aggódjon, itt jó kezekben van. Á meg is van. Második emelet 21 szoba.
- Köszönöm.

Majd rohantam is fel, nem vártam lépcsőt, csak szaladtam fel. Aztán megláttam a többieket, mind a padokon ültek. Gyorsan odaszaladtam.

- David?
- Lent van a büfében.
- Doris néni?
- Az orvos éppen most vizsgálja.
- És hogy van? Ugye semmi baja?

Elfordultam, hiszen mindent akartam hallani, csak ezt nem. Aztán megláttam Davidot, aki szintén nagyon meg volt törve. Nem is vártam, egyből odaszaladtam hozzá, és sírva öleltem magamhoz.

- Jaj David, ugye nem lesz semmi baja?
- Remélem.
- Jaj David…
- Css ne sír kislány, minden rendbe fog jönni.
- És ha nem? És ha meghal? Mi lesz velem? ÉS veled? Ki fog ránk vigyázni?
- Nem lesz semmi baj, ne gondolj rosszra. De gyere, épp most jött ki az orvos.

Majd odasétáltunk a doktorhoz.

- David Josht?
- Én vagyok. Hogy van az anyám?
- Nos, jelenleg az állapota stabil, de még nagyon gyenge. De felébredt, és magát, meg egy Kim nevű lányt említett, akit látni szeretne.
- Én vagyok. Kimberly Taylor.
- Örvendek. Most bemehetnek hozzá, de ne fárasszák nagyon, sokat kell pihennie, még redbe jön.
- Akkor ugye nem fog….
- Sajnos erre még nem tudok válaszolni. Most folyamatos megfigyelés alatt tartjuk, de pár nap múlva többet fogunk tudni.
- Érem, köszönjük doktor úr.
- Gyere Kim, menjünk.
- Oké.

Majd megfogtuk egymás kezét, és bementünk.

- Szia anya.
- Szerbusz fiam.
- Jaj Doris néni…
- Na kislányom ne itasd az egereket. Most már itt vagytok, és minden rendben.
- De úgy megijedtem, hogy nem látlak többet.
- Jól van, inkább meséljetek nekem. Minden rendben van a bandával fiam?
- Igen, most is itt vannak, és imádkoznak érted.
- És te kislányom? Hogy megy a szervezkedés?
- Hát, már egy ideje nem dolgozom a cégnél. Most Daviddal és a bandával dolgozom együtt.
- Akkor már megismerted Tomot is. Helyes gyerek igaz?
- Doris néni kérlek…
- Ne tereld a szót, inkább válaszolj.
- Igen, nagyon kedves meg minden. De most nem ez számít, hanem, hogy meggyógyulj.

Majd kopogást hallottunk, és egy nővér jött be.

- Kérem, most már hagyják el a szobát, a betegnek pihennie kell.
- Rendben.
- Holnap jövünk anya.
- Rendben. Legyetek jók drágáim.
- Szia Doris néni.

Majd kimentünk és az ajtó becsúkódott mögöttünk.

- Na hogy van?
- Jelenleg stabil, de nem tudunk ennél többet. Most pár napra bent tartják.
- Értem. Sajnálom David.
- Kösz Tom. Na mindenki indulás haza.
- Én nem megyek.
- De igen, Kim pihenned kell.
- De nem tudok. Haza nem tudok menni, mert Jess elutazott, és csak pár nap múlva jön haza.  Nem, itt maradok.
- Figyelj, senkinek sem jó, ha itt lennél. Eljössz hozzánk, nálunk laksz, ameddig Doris néni ki nem jön, meg aztán én be tudlak hozni a kórházba, gondolom, most nem tudnál vezetni. Jó lesz így?
- Igen, köszönöm.
- Na gyere, menjünk haza.
- David. Ha bármi történik azonnal hívj fel rendben, akár hajnali kettőkor is.
- Rendben. Na menj pihenjétek ki magatokat, holnap találkozunk.
- Sziasztok.

Majd együtt távoztunk, és elindultunk az ikrek házához.