66 rész Kérlek, maradj itt velem

Az útból szinte semmit sem érzékeltem, csak annyira emlékszem, hogy szóltak a többiek, hogy megérkeztünk. Kiszálltam én is a kocsiból, majd Tom átölelt, és úgy indultunk be Bill és Sarah után.

Nem nagyon téblálkodtunk, mindenki bement a szobájába, Tom meg megmutatta a vendégszobát, majd lement a csomagomért, ami végül ide hozattak, nem pedig a házamhoz. Nem is csináltam mást, csak ledőltem az ágyon rá a párnákra és halkan sírdogálni kezdtem.

Semmit sem érzékeltem,  még az ajtókopogást se, csak annyit vettem észre, hogy lesüppedt mellettem az ágy, és egy kar védekezően magához ölelt. Egy picit meg is ijedtem, de aztán láttam, hogy csak Tom az. Felé fordultam, majd megint halkan, sírni kezdtem.

- Css…nem lesz semmi baj. Inkább pihenj egy kicsit.
- És mi van ha…ha?
- Nem fog, még csak ne is gondolj ilyet. Inkább próbálj meg elaludni. Doris néni biztos nem szeretne ilyen állapotba látni.
- És mi van, ha történik valami, én meg közbe alszom?
- Nem lesz semmi. Nálam lesz a telefonod és az enyém is, és ha bármi is történt, ígérem egyből szólni fogok.
- Rendben.
- Aludj akkor. Nem áll jól a kisírt szem. Szép álmokat.
- Tom?
- Tessék? - fordult vissza hozzám
- Kérlek, maradj itt velem.
- Rendben. Egy perc és jövök.
- Oké.

Majd az ajtó ismét becsukódott. Visszafordultam a másik oldalamra, és próbáltam magam megnyugtatni, hogy minden rendben lesz. Nemsokára ismét hallottam, hogy az ajtó becsukódott, majd pár másodperc múlva éreztem is, hogy be is dőlt mellém, és át is ölelt.

- Kösz, hogy itt maradsz velem.
- Szívesen, most pedig aludj.

Aztán Tom elkezdte simogatni a kezem, ami nagyon jól esett és el is álmosított. Pár perc múlva pedig már meg is szállt az álommanó.

Pár óra múlva felébredtem, de akkor már senki sem volt itt, csak én. Először azt sem tudtam, hol vagyok, de aztán minden eszembe jutott. Visszadőltem az ágyra, majd úgy maradtam, és meredtem a semmibe.

Majd aztán már nem bírtam tovább, felkeltem, és benéztem a szobában lévő ajtón. Szerencsére egy fürdőt találtam, ami most pont kapóra jött.

Kiszaladtam a csomagomhoz, majd elővettem belőle a tiszta ruhát, meg fehérneműt és a tisztálkodó szettemet. Bevittem magamhoz, majd ledobtam a ruháimat, és beálltam a zuhany alá. Nagyon jól esett a meleg víz, egy kicsit le is nyugodtam tőle. Még áztattam magam egy kicsit, aztán gyorsan megmosakodtam, majd elzártam a vizet, megtörölköztem, majd gyorsan felöltöztem. Megfésülködtem, a hajamat összekötöttem, é készen is voltam. A ruhámat kivittem és beleraktam a bőröndömbe, és elindultam megkeresni a többieket. Egy ideig kerestem őket, de sehol sem találtam őket, majd véletlen folytán benyitottam a konyhába, ahol éppen egy idős nénit láttam főzni.

- Jó napot.
.- Jó napot kedvesem. Segíthetek valamiben?
- Igazából Tomot keresem, de sehol sem találom.
- Azt hiszem kint van a hátsó udvarban.
- Meg tudná mutatni, hogy merre tudnék kimenni?
- Természetesen.

Majd az idős nénit előre engedve mentünk végig egy hosszú folyosón, és aztán kiléptünk a hatalmas kertbe.

- Tomot szerintem a medencénél fogja találni. Ha egyenesen megy előre, meg is találja.
- Köszönöm.
- Esetleg hozhatok valamit enni?
- Köszönöm, de nem vagyok éhes.
- Szóljon ha még is.
- Rendben.

Majd elindultam hátrafele, és nemsokára meg is láttam Tomot éppen egy kutyával játszott.
Nagyon aranyosak voltak együtt. Aztán hirtelen a kutya elindult felém, és aztán csak azt vettem észre, hogy körülöttem ugrál a kutya. Ez meg is mosolyogtatott. Aztán Tom is lassan felénk jött.

- Scotty nyughas. Ne félj nem bánt.
- Szóval Scotty.
- Bill adta neki a nevet.
- Édes egy kutya.
- És láthatóan nagyon kedvel téged.
- Nekem is tetszik.
- Hogy aludtál?
- Hát, nem valami jól, de többet már nem tudtam, így inkább lezuhanyoztam és jöttem megkeresni titeket. Sarah és Bill merre vannak?
- Alszanak még.
- Értem.
- És te nem vagy éhes vagy szomjas?
- Egy falat sem megy le a torkomon, de egy pohár narancslé jól esne.
- Akkor gyere, megnézzük mit találunk.

Majd megfogta a kezemet, és elindultunk vissza a nagy házba.