67 rész Kérlek…

Mire visszamentünk a konyhába, az idős hölgyet már nem is láttam. Én leültem, majd Tom a hűtűhöz ment, kivett egy doboz narancslevet, meg két poharat a szekrényből, majd Ő is leült mellém, majd töltött mindkettőnk poharába.

- Köszi.
- Nincs mit.
- Az az idős hölgy, aki az előbb még itt volt, most hol van?
- Ő Mrs. Still. Ő pár jó pár éve a házvezetőnőnk.
- Értem. Nagyon kedves.
- Az. És megbízható.
- Értem.
- Min gondolkozol?
- Doris nénin.
- Bemenjünk hozzá?
- Nem lenne baj?
- Nem, ez természetes. Gyere menjünk.

Majd felmentünk az emeletre, Tom gyorsan beszaladt a kulcsaiért, és meg a táskámért, aztán bevártam Tomot, majd együtt mentünk le, beültünk a kocsiba, majd elindultunk a kórház felé. Ez idő alatt nem nagyon beszéltünk, inkább csak az ablakon néztem ki, és gondolkodtam, hogy mi lesz a későbbiekben. 

- Kim!
- Igen?
- Megérkeztünk.
- Ja, oké.

Kiszálltunk, majd Tom megfogta a kezem, és most éppen erre volt szükségem, mert ideges voltam, de nem tudom miért, rossz előérzetem van. 

- Nyugi, minden rendben lesz.
- Bárcsak én is ilyen biztos lennék benne. – mondtam inkább magamnak, mint neki. 

Mikor felértünk, láttuk, hogy David és Natalie is itt van.

- Sziasztok
- Sziasztok. Történt valami?
- Nyugodj meg, nem történt semmi, egy ügyvéde van bent nála, meg egy doktor, aki éppen vizsgálja. Pár perc és bemehetünk.
- Értem. Hogy vagy David? Fáradtnak látszol.
- Nem sokat aludtam, de ahogy látom, te sem vagy formában.
- Hát nem ez a legjobb hetem, az biztos.

Aztán nyílt is az ajtó, az ügyvéd és a doktor egyszerre jött ki.

- Minden jót kívánok.
- Sikerült elintézni mindent?
- Igen.
- Köszönöm.
- Viszlát.
- Viszlát ügyvéd úr.

- Bocsásson meg doktor úr. Hogy van az édesanyám?
- Az állapota jelenleg stabil, bár egy kicsit nehezen veszi a levegőt, de nem kell megijedni, ez általában így szokott lenni.
- És mikor hagyhatja el a kórházat?
- Erre még nem tudok válaszolni. Talán két hét múlva.
- Értem. És most be szabad menni?
- Természetesen. Majd még később benézek. Engedelmükkel.

Majd a doktor elment, mi meg bementünk Doris nénihez. 

- Anya nézd csak kik jöttek látogatóba.
- Szia Doris néni.
- Szerbusz drágaságom. Örülök, hogy látlak Tom.
- Én is örülök, hogy ismét láthatóm. Hogy tetszik lenni?
-  Köszönöm jól.

Aztán David és Natalie is csatlakozott hozzánk, hoztunk széket, majd átbeszélgettük az egész délelőttöt, sőt még a délutánt is .Az orvos és a nővér zavart meg minket.

- Jó napot doktor úr.
- Jó napot.Hogy van?
- Remekül. A fiatalok feldobják a napomat tudja.
- Ennek nagyon örülök, de pihennie kell. Megkérhetem Önöket, hogy távozzanak.
- Igen, egy perc és megyünk.. Szia anya, pihenj sokat, holnap reggel itt leszek.
- Rendben fiam,de próbálj pihenni, neked is frissnek kell lenned. És persze neked is drágám.
- Rendben.
- Majd én vigyázok rá.
- Rendben fiam.
- Szia Doris néni.
- Viszlát.

Majd elhagytuk a szobát, és a folyóson vártuk meg Davidot.

- Nem vagytok éhesek?
- Egy kicsit igen. Eléggé elszaladt az idő.
- Mi lenne, ha eljönnétek hozzánk, Mrs. Still biztos főzőt annyit, hogy jut mindenkinek.
- Hát, ha nem zavarunk, akkor elfogadjuk a meghívást.
- Akkor nálunk találkozunk.
- Megyünk mögöttetek.

Majd beszálltunk a kocsiba, és mind elindultunk Tomék felé. Most kivételesen beszélgettünk, legfőképp Doris néniről, és egy kicsit meg is nyugodtam, hogy már láthattam, de a rossz érzésem még mindig nem akart elmúlni.

Édes Istenem, add, hogy ne történjen semmi rossz. Kérlek…

Fél óra múlva parkoltunk le Tomék háza előtt, majd megvártuk Davidéket, és bementünk, egyenesen az ebédlőbe, ahol már meg volt terítve, és Bill és Sarah is ott volt.

- Sziasztok.
- Sziasztok. A kórházból jöttök?
- Igen.
- És hogy van Doris néni?
- Jelenleg jól.
- Megyek, szólok Mrs. Stillnek, hogy plusz két fő velünk eszik.
- Rendben.
- És a kórházból mikor jöhet ki, azt nem tudjátok?
- Állítólag két hét múlva.
- Értem.
- Áh David és az kedvesen Natalie hogy vannak?
- Remekül és maga Mrs. Still? Bár kérdeznem sem kell, remekül néz ki.
- Édesanyád hogy van?
- Jelen pillanatban jól van, köszönöm.
- Majd mond meg neki, hogy valamelyik nap majd benézek.
- rendben átadom.

Majd aztán Közösen megterítettünk, majd Mrs. Still feltálalta a vacsorát, majd nekiálltunk enni. Igaz én nem ettem valami sokat, nem voltam valami éhes.

Majd megszólalt David telefonja, amire mindenki síri csendbe lett. A kanál megállt a kezembe, és hirtelen nagyon rossz érzésem támadt.

Kérlek, mond hogy nem…kérlek…