69 rész Anya meghalt.

Az órák csak teltek és teltek. Senki nem szólt semmi, mindenki idegesen járkált. Akárhányszor jött ki egy nővér, egyből kérdeztük mi történik, de mindannyiszor ugyan azt mondták, hogy, ha már történt volna valami, biztosan értesítettek volna, és hogy ezek szerint minden rendben megy. Csak már nagyon kezdett elegünk lenni, hogy állandóan ezt mondogatják. És aztán láttuk, hogy a doktor jött ki, egy nővérrel az oldalán.

- Hogy van az anyám doktor úr?
- Nos, a műtét közben komplikáció adódott, és most is azért jöttem, hogy megkérdezzem, melyiküknek vércsoportja AB pozitív?

Bennem a vér is megfagyott. Nem az nem lehet, megígérte, hogy harcolni fog. Mindenem reszketett, rázott a hideg, és aztán elsötétült minden…

Nem tudom, hol voltam, nem tudtam semmit,csak suttogást hallottam. Próbáltam kinyitni a szemem, de csak lassan sikerült.

- Szia.
- Szia.
- Hogy vagy?
- Rosszul? Hogy van Doris néni?
- Nem tudok semmit, egész végig veled voltam.
- Mi történt?
- Egyszer csak remegni kezdtél, aztán meg elájultál. Az orvos azt mondta, hogy sokkot kaphattál a hír hallatán. De szolók neki, hogy vizsgáljanak meg.
- Nem, most Doris nénihez kell mennem.
- Nem, te most itt maradsz, én addig meg elmegyek, és megkérdezem van-e fejlemény, rendben?
- Rendben.

Majd Tom szólt az orvosnak, aki pár perc múlva már jött is be hozzám, és meg vizsgált. Különösebb bajom nem volt, csak szigorú pihenést rendeltek el. Így még estik itt leszek ágyhoz kötve.

Pár perc múlva David jött be a szobába egyedül. Rosszat sejtettem, nagyon rosszat.

- Hogy vagy?
- Köszi jól. Doris néni hogy van?
- Hát ő…nos…
- Tört…történt valami?
- Igen.
- És mi? Mi van vele? – szinte már kiabáltam.
- Anya meghalt.
- Micsoda? Mi? Nem ezt nem hiszel el, az nem lehet, megígérte, megígérte….hol van? Látni akarom.
- Most nem mehetsz el, még valami bajod esik.
- Nem érdekel, látni akarom.

Le is szedtem magamról mindent, majd kirohantam a szobából, egyenesen Doris nénit keresve. Az emberek, és a doktorok megbámultak, de nem érdekelt. Hallottam, hogy David utánam kiabál,de én csak futottam és futottam.
Amint leértem, befutottam Doris néni szobájába, de nem volt ott, csak egy nővér.

- Kérem, megtudná mondani, hol van Doris néni?
- Sajnos az it lévő hölgy, ma elhunyt. A doktor úrt keresse meg, ős biztosan tudja, hol áthatja még egyszer a hölgyet.
- Köszönöm.

Majd ki is jöttem a szobából, ahol Tom és a többiek voltak.

- Engedjetek, meg kell találnom az orvost. Látnom kell őt…
- Nem Kim, most vissza mész a szobádba.
- Nem, nem megyek, Doris nénit akarom látni.
- Hölgyem, kérem nyugodjon meg.
- Kérem, mutassa meg, hol van Doris néni. Látnom kell.
- Rendben, de ki fogja bírni?
- Igen.
- Akkor jöjjön velem.

Majd elindultunk le, nem tudom merre, gondolom a boncterembe. Bementünk egy nagy helyiségbe, majd orvos odaszólt, hogy húzzák ki a 234-es számot.
Kihúzta, majd leemelte a fehér kendőt, és ott feküdt rajta Doris néni. Nem is tudtam tovább nézni, zokogásban törtem ki, és egyenesen David karjaiban kötöttem ki. Aztán hirtelen nevetni támadt kedvem, és ellöktem magam, és csak nevettem, ami inkább hisztérikus volt.
Aztán egy tűt éreztem a kezembe, és lassan álmosodni kezdtem, majd minden elsötétült.