71 rész Itt várlak.

Másnap, mikor felkeltem, nem éreztem magam mellett Tomot. Ebből arra következtettem, hogy biztosan hazament. Aztán mivel a bal oldalam már elzsibbadt, átfordultam, és a szívem hatalmasat dobbant, mert Tom a fotelban ülve aludt. Elmosolyodtam magam, most először, az elmúlt napok során. Majd megnyomtam a zöld gombot, és pár perc múlva egy nővér jött be, szerencsére halkan, így Tom nem ébredt fel.

- Jó reggelt.-  Hogy érzi magát?
- Sokkal jobban, köszönöm.
- Mit tehetek önért?
- Mint látja a barátom itt aludt, ezért ha nem nagy gond, akkor hozna neki egy kávét, nekem meg valami könnyű reggelit.
- Örülök, hogy jobban van. Nemsokára hozom.
Nagyon köszönöm.

Majd mikor kiment a nővér, én visszafeküdtem az ágyra, és mivel jobb dolgom nem volt, Tomot néztem, ahogyan alszik. A levegőt, szépen, egyenletesen vette, szinte csak a mellkasa mozgott, az is alig láthatóan.

Aztán Tom szemei egyszer csak kinyíltak, és a tekintetünk egyből találkozott is.

- Szia.
- Szia. Hogy vagy?
- Hát, jobban köszi. Hogy aludtál?
- Őszintén, melletted jobb volt, ez a fotel, vagy szék, nem is tudom midnek nevezzem, szóval elég kényelmetlen.
- Értem.
- Na, ha nem gond, leszaladok egy kávéért, és aztán jövök is vissza.
- Ne maradj. Már szóltam egy nővérnek, szóval pár perc és itt lesz.
- Angyal vagy. És hogy aludtál?
- Hát, ma volt az az éjszaka, hogy nem riadtam fel. Vagy csak nem emlékszem rá.
- És hogy érzed magad? Úgy értem, már sikerült tovább lépned?
- Hát, egy kicsit igen, de időbe telik, míg megszokom, hogy nincs többé.

Aztán nem igen tudunk beszélni, mert a nővér pont jött be egy tálcával, amin Tom kávéja és az én reggelim volt.

- Jó reggelt Uram.
- Jó reggelt. Segíthetek?
- Nagyon köszönöm.
- Mi köszönjük.
- Igazán nincs mit. És ha megengedi, szóltam a doktor úrnak, hogy felébredt, és nemsokára be fog nézni, és megvizsgálja. Ha minden rendben lesz, akkor még ma haza mehet.
- Az nagyon jó lenne, köszönöm.
- Engedelmünkkel.
- Igazán kedves egy nővérke.
- Igen az.
- És hogy érzed, jobb lesz, ha haza mész?
- Hát szerintem nem haza megyek, szerintem elmegyek Jess-hez, nem akarok most egyedül lenni.
 - És mi lenne ha hozzánk jönnél? Nagy az a ház, bőven elférünk, és ott biztos, hogy lesz társaságod, hiszen általában mind ott vagyunk. És ott még a közelembe lennél, így vigyázni is  tudok rád.
- Hát, akkor köszönettel elfogadom.
- Örülök neki. Akkor megyek, felhívom Billt, hogy készüljenek a vendég fogadására.
- Rendben.

Majd Tom egy puszit nyomott a homlokomra, aztán kiment telefonálni, addig én befejeztem a reggelit. Aztán újra nyílt az ajtó, amin a doktor úr jött be.

- Jó reggelt kisasszony. Hogy érzi magát?
- Hát, már túl vagyok a kritikus ponton, annyit sírtam az utóbbi napokban, hogy a könnyeim is elfogytak, amellett egy hozzám közel álló személy segít nekem.
- Akkor gondolom arról a fiatalemberről beszél, aki az éjszaka folyamán jött be.
- Igen.
- Hát, akkor egy gyors vizsgálat, és utána ha minden jól alakul, ma hazamehet.
- Ennek szívből örülök.

Majd aztán jött a szokásos vizsgálás és a kérdések, hogy hogyan érzem magam, stb…
Aztán készen voltunk, és a jó hír, hogy még ma haza mehetek. Így a nővér előhozta a ruháimat, amit minap küldtek be.

- Köszönöm.
- Ha készen van, akkor jöjjön le a második emeletre, és a pultnál meg fogja kapni a papírjait, és mehet is haza.
- Köszönöm.

Majd aztán kiment, és jött is be Tom.

- Na? minden rendben?
- Igen, még ma hazamehetek.
- Hát ez remek. A többiek szeretette várnak már otthon.
- Örülök neki. Akkor én megyek, és felöltözök.
- Ja akkor kimenjek?
- Nem szükséges, bemegyek a fürdőbe.
- Itt várlak.
- Pár perc és jövök.