72 rész Isten hozott itthon

Gyorsan felöltöztem, majd rendbe tettem magam. A hajam összekötöttem, majd egy kis szempillaspirált kentem magamra, és készen is voltam. Nem volt túl nagy kedvem tökéletes külsőt varázsolnom.

- Készen is vagyok.
- Csinos vagy.
- Persze, képzelem..
- Nem, komolyan. Szép vagy így, kissé kisírt szemekkel, meg a fáradt arcoddal.

Na igen, itt köpni-nyelni nem tudtam semmit.

- Köszönöm.
- Kész vagy?
- Igen.
- Akkor menjünk.

Majd Tom hozta a táskámat, én pedig belé karolva mentünk le a második emeletre. Ott pár perc várakozás után kiadták a papírjaimat, és aztán már mehettünk is.

Tom kinyitotta a kocsit, majd udvariasan kinyitotta nekem, én beültem, ő meg a másik oldalamon betette a táskámat, majd beült Ő is, és aztán elindultunk haza, vagyis Tomékhoz.

Az utat csendben tettük meg, ami most jól esett nagyon. Gondolkodnom kellett egy csomó mindene, hiszen most megváltozik az életem.
Azzal, hogy Doris néni meghalt, bennem is meghalt valami, ugyanakkor fel is ébredt. És az nem más, mint a szerelem vagy szeretett. Nagyon közel kerültem Tomhoz az elmúlt napokban, és nagyon jól esik, hogy vigyázz rám.
Aztán egyszer csak az éreztem, hogy megálltunk, ami az jelentette, hogy megérkeztünk.

Kiszálltam, velem együtt Tom is. Kivette a cuccomat, majd aztán együtt mentünk be a lakásába, ahol elég nagy csönd volt.

- Megjöttünk! – kiáltotta el magát Tom
- Úgy látszik nincs itthon senki. Biztosan elmentem valahova.
- Lehet.
- Gyere, addig menjünk fel a szobádba, aztán kimehetnénk a kertbe.
- Remek ötlet.

Tom ment elől, mert én még nem nagyon jegyeztem meg az útvolnalat, de itt lesz az ideje, ha nem akarok eltévedni a közeljövőben.

- Öltözz át nyugodtan, addig én is átveszem az itthoni szerelésem.
- Rendben.

Majd Tom kiment, én pedig ledőltem az ágyra.

Bár minden úgy lenne, mint régen – gondoltam magamban.

De semmi sem az, semmi, mondtam ki a választ saját kérdésemre válaszolva.

Aztán ledöntöttem, hogy most nem foglalkozom a múlttal, inkább élvezem egy kicsit a jelent, és Tom társaságát. Lesz elég időm a múlton rágódni.

Aztán felálltam, megy egy kényelmesebb nadrágot vettem fel, és készen is voltam. Aztá bementem a fürdőbe, hogy megmossam az arcom, mikor hallottam, hogy kopognak.

- Gyere – kiáltottam ki.
- Merre vagy?
- A fürdőben, egy perc és jövök.

Gyorsan meg is töröltem az arcomat, majd mentem is ki.

- Minden rendbe van?
- Igen, tökéletesen. Mehetünk?
. Mehetünk.

Előre engedet, majd aztán bevártam, és mentünk is le a kertbe. Mikor kiértünk, megláttam a többieket az asztalnál, mellette pedig Bill játszott Scottyval, aki egyből észrevette másik gazdáját és már rohant is felénk.
Én persze egyből el is bújtam Tom mögé. Ez a kutya állandóan megijeszt, bár látszik, hogy nem bánt, nagyon kis helyes kutya.

- Ne félj, Scotty nem bánt.
- Tudom, csak ahogy felénk fut, mindig megijedek tőle.
- Egy idő múlva megszokod.
- Remélem.

Majd aztán Tommal együtt elindultunk a többiek felé. Ott mindenkit megöleltem, majd leültünk egy nagy asztal köré.

- Isten hozott itthon.
- Köszi Bill.
- És hogy vagy? Minden rendben?
- Hát, a kritikus ponton túl vagyok, de még nem fogtam fel teljesen az egészet.
- Megértem.
- És David? Ő hogy van?
- Hát, jobban mint te voltál, de ő is nagyon ki van, ha még nem is mutatja ki igazán.
- Ha nem gond, akkor megyek és beszélek vele.
- Menj nyugodtam.
- Ha esetleg már elmennétek, akkor legyetek jók.
- Te is. Vigyázz ám magadra.
- Meglesz.

Majd felmentem a szobámba, és tárcsáztam is David számát.

- Szia Kim. Hogy vagy?
- Szia. Köszi jól, éppen Toméktól hívlak.
- Kiengedtek a kórházból?
- Igen, de sokat kell pihennem.
- Hát megértem.
- És te, hogy vagy?
- Hát, nem a legjobban. Még fel sem fogtam egészen, hogy nincs velünk.
- Én sem…
- De most már legalább egy szebb helyen van.
- Remélem.
- Ja, igen, mielőtt elfelejtem, szombaton lesz a temetés, és hétfőn vár minket az ügyvéd a végrendelet felolvasására.
- Nekem is meg kell jelennem?
- Igen, az ügyvéd így mondta.
- Rendben.
- Majd érted megyek.
- Köszi.
- De ha nem haragszol, akkor megyek és ledőlök egy kicsit.
- Persze menj csak nyugodtan. Ha segítség kell bármiben, vagy csak beszélni szeretnél, hívj fel nyugodtan.
- Köszönöm. Majd hívlak.
- Rendben.
- Vigyázz magadra kislány.
- Te is David.

Majd kinyomtam a telefont, és kimentem az erkélyre, és leültem egy hintaszékbe és az eget kémleltem.