77 rész Kirándulás

Tommal elég sokáig autóztunk, de nem bánom. Sőt. Fantasztikus volt az utazás. Énekeltünk, beszélgettünk, olykor hallgattunk, és elmélkedtünk.

- Megérkeztünk?
- Még nem egészen. Kicsit beljebb kell menni, de hidd el, megéri.
- Rendben.

Szerencsére volt járható út, így kényelmesen mentünk egymás mellett. Nem nagyon beszélgettünk, inkább a tájat néztük, ami már most gyönyörű volt.

-Mindjárt ott vagyunk.
- Már alig várom, kíváncsi vagyok, hova hoztál.
- Meglátod, tetszeni fog.
- Biztosan.

És igaza is volt.

- Istenem Tom, hisz ez meseszép.

Gondoljátok csak el. Itt áll egy kis  aprócska ház, mellette pedig sűrű erdő, amely a zöld összes színe megtalálható a fákon, és végül egy tó, amely kristálytiszta.

- Nem találok szavakat. Hogyan lelted meg ezt a csodálatos helyet?
- Hát, üljünk le, és elmesélem.
- Rendben.

Leterítettük a pokrócot, majd Tom mesélni kezdett.

- Egyik nap, mikor bent voltunk a stúdióban, Bill-el egy kis apróságon összevesztünk. A vitánk odáig fajult, hogy szó nélkül faképnél hagytam, és elrohantam. Beültem a kocsimba, és nyomtam a gázt, nem figyeltem merre megyek, csak jó messze eltűnjek a városból. Már két órája mentem, mikor észrevettem a föld utat, és kíváncsi voltam, mi lehet itt. Aztán kocsival nem tudtam tovább menni, és gyalog jöttem el, és ugyan az volt az első reakcióm, mint neked. És azóta ha tehetem, kijövök ide. Itt minden olyan megnyugtató, senki sem zavar. Ez az én kis rejtekhelyem.
- És Bill tud erről a helyről?
- Nem. Tudod, néha kell egy ilyen hely is. Itt egyedül lehet, kizárva a külvilágot.
- Megértem. Jómagam és szeretek új helyekre csak úgy eltalálni, oda, ahol senki sem talál meg.

Pár másodpercig néztünk egymást, majd aztán, a kissé kellemetlen csöndet megtörtem.

- Nem nézzük meg, mit csomagolt el nekünk Mrs. Still. Kicsit éhes vagyok.
- Ja de igen. Jó, hogy mondod.

Majd kipakoltunk a kosárból, és csináltam szendvicseket, amit aztán jóízűen ettünk meg, közben Billről és Sarahról beszélgettünk.

- És Billék megvannak?
- Én úgy látom, hogy az öcsém nagyon szerelemes és boldog. Fülig ér a szája.
- Sarah ugyan ez. De vald be, összeillenek, nagyon is.
- Hát tény és való. Egymásnak lettek teremtve.
- Majd meglátjuk, mi lesz belőle.
- És velünk mi lesz?
- Velünk? Hogy érted ezt?
- Gondolkodtál már rólunk? Hogy esetleg megpróbáljuk.
- Igen, nem is tudod mennyit.
- És mire jutottál?
- Tom, én….nem tudom mit akarok tőled…nem tudom, mit érzek itt belül…
- Nem érzed, hogy mikor meglátsz, szinte száll, hogy üdítő a társaságod, és hiányzol, mikor nem vagy mellettem?, mert én pontosan ezt érzem.
- És én is, csak félek, hogy…
- Mitől?
- Ettől az egésztől.
- Félsz a szerelemtől?
- Bevallom, igen, nagyon is. Az előző kapcsolatom,ugyan így kezdődött. Minden szép volt, csak úsztam a szerelemben, aztán puff, nagyon estem. A barátom már a legelejétől fogva csalt, és a barátaim figyelmeztettek is,d e akkor vak voltam és szerelmes. Természetesen miután megtudtam a dolgot, egyből kiadtam az útját, és el is költöztem onnan. Azóta nem próbálkoztam, és félek tőle. Félek, hogy újra csalódnom kell a szerelemben.
- Értem. Sajnálom, nem akartam erőltetni.
- Nincs semmi baj. De mint kérdezted, gondolkodtam rajta, hogy mi legyen kettőnkkel. Nem tudom, mit hoz a jövő, a múltat el akarom feledni, és egy kicsit a jelennel foglalkozni. tehát ha benne vagy, akkor innen már egy párként mehetnénk haza.
- Tessék? Jól hallottam amit mondtál?
- Igen, Tom.
- Biztos vagy benne?
- Tudod, meglehetősen sokat beszélsz. Inkább csókolj meg.

Nem is kellett kétszer mondani neki. A csók pont olyan jó volt, mint az első, sőt talán még jobb is.

- És mi legyen a többiekkel?
- Hát, nem tudom, tudsz-e róla, de Bill sejtette a dolgokat, és ahogy ismerem, biztosan elmondta Billnek.
- Akkor megmondjuk nekik, vagy ne?
- Hát, ha téged nem zavar, akkor mondjuk el nekik, mondjuk holnap után. Ha jól emlékszem, akkor lesz Davidék eljegyzési bulija, így mindenki ott lesz, aki számít. Bár nem tudom, megtartják-e,ezek után, ami történt.
- Ha megtartják, akkor szombaton elmondjuk nekik,ha nem, akkor meg majd szólunk, ha találkozunk velük.
- Rendben. De induljunk el. Így pont hazaértünk vacsira.
- Oké.

Összepakoltunk, majd immár hivatalosan is egy párként hagyjuk el ezt a helyet, és természetesen kézen fogva és iszonyatosan boldogan.
Hazafele le se lehetett törölni a képünkről a vigyort. Persze megbeszéltük, hogy szombatig minden titokban marad, aztán majd meglátjuk, hogy mi lesz a szombati nappal.
Este fél nyolcra értünk haza. Láttuk, egy kocsi áll a ház előtt, így gondoltuk, hogy David lesz az. Nem is csalódtunk. David és Natalie jöttek, hogy odaadják a meghívót a szombati partira.
Később együtt megvacsoráztunk, majd aztán Davidék elindultak haza.

- Akkor szombaton találkozunk.
- Rendben. Ott találkozunk.
- Sziasztok, vigyázzatok magatokra.
- Sziasztok.

Majd bementünk a nappaliba, és leültünk Billékkel beszélgetni.

- Merre voltatok ma?
- Kirándultunk.
- És merre?
- Csak a folyópartra.
- Hát jól van. Na mi megyünk aludni. Reggel beszélünk.
- Jóéjt.
- Nektek is.

Majd Tommal ketten maradtunk a szobában.

- Te nem vagy álmos?
- Csak egy kicsit.
- Akkor menjünk el mi is pihenni, holnap úgy is be szeretnék menni a városba veled.
- Ó, hát köszönöm, hogy szóltál.
- Igazán nincs mit.
- Lökött. Na gyere.

Felhúztam a fotelból,majd kéz a kézben felmentünk az emeletre .A szobám előtt váltottunk egy csókot, majd jóéjt kívánva mindketten eltettük magunkat holnapra.