80 rész Eljegyzési buli 3 rész

Lassan mentem le a lépcsőn, nem siettem sehova. Igaz bújkált bennem a kisördög is. Tom igazán megérdemli, hogy egy kicsit várjon. De a végeredményért tuti megéri.

- Tom, mehetünk?
- Igen, indulha…

A mondatott nem fejezte be, csak bámult rám. ebből már tudtam, hogy elértem a célom, ezért rátettem még egy lapáttal, és rámosolyogtam. Nagyot nyelt.

- Baj van? Van rajtam valami?
- Nem nincsen. egyszerűen gyönyörű vagy.
- Köszönöm. De te sem panaszkodhatsz.
- Melletted igazán elrejtőzhetek.
- Dehogy is. Nagyon is passzolsz hozzám.
- Tudom. Na, mehetünk?
- Mehetünk.

Megfogtuk egymás kezét, elköszöntünk Mrs. Stilltől, majd mentünk a kocsihoz, ahol Tom udvariasan kinyitotta nekem az ajtót, majd beszállt ő is, és már mentünk is Davidhoz.
A kocsiban arról beszélgettünk, mikor mondjuk el a többieknek a dolgot. Aztán úgy döntöttünk, hogy csak simán kézenfogva bemegyünk, és aztán majd jön a többi magától. De aztán eszünkbe jutott, hogy lehet, hogy újságírók is vannak, ezért a következő volt a terv. Együtt megyünk be, majd félrehívjuk a többieket, csakis a legközelebbi baráti kört, és ott mondjuk el a többieknek a hírt.

Egy jó óra múlva megérkeztünk. Elég sokan voltak, ezt már kintről láttuk is. Kicsit izgultam is, hogy így biztos el kellene mondanunk. Főleg pont itt, ahol annyi ember van és ki tudja ki kicsoda.
Végül Tom nyugtatott meg, hogy minden rendben lesz. Megfogtam a karját, majd együtt mentünk be a házba, ahol David fogadott minket.

- Ejha. Nagyon csinos vagy Kim.
- Köszönöm. Te se festesz rosszul.
- David.
- Tom. Meg kell mondjam, csalódtam.
- Miért is?
- Azt hittem valami bő cuccokban érkezel meg.
- Hát, tudok meglepetést okozni.
- Azt látom.
- David, mikor érnél rá? Mondanom kellene valamit.
- Nagyon sürgős?
- Ami azt illeti, igen.
- Oké. Egy óra múlva gyertek fel az irodába, ott nyugodtan beszélhetünk. Addig is élvezzétek a partit.
- Meglesz.

Majd beljebb mentünk, ott találkoztunk jó néhány ismerőssel. Aztán elmentünk megkeresni a többieket, de kiderült, hogy Gustav nem tudott eljönni, mert randija van.
Így csak öten mentünk fel Davidhoz, közben összefutottunk Natalie-val is, így ő is jött velünk.

Felmentünk az emeletre, és David már várt is minket. Kicsit meglepődött, hogy ennyien vagyunk, gondolom, hogy csak kettőnkre számított.

- Nos Tom, mi volt ennyire sürgős?
- Ha jól emlékszem, még pár hónapja szóltál nekünk, hogy ha lesz valakink, akkor egyből szóljunk neked.
- Van valakid?
- Aha, de még csak pár napja vagyunk együtt.
- És szabad tudni, kicsoda? Ismerjük.
- Igen, ismeritek.

Tom felém jött, felhúzott, majd megfogta a kezem.

- Kim az én párom.
- Meg vagyok lepve. Az elején annyira nem kedveltétek egymást.
- Igaz, de hát változnak az emberek és hát, így alakult.
- Hát, akkor gratulálok nektek. De ezentúl óvatosak legyetek az utcán. Egyenlőre tartsátok titokban, ameddig lehet. Remélem megérted Kim.
- Persze David, tudom. Nem lesz baj. Megoldjuk.
- Rendben. Ha eljön az ideje, akkor majd elmondjuk a sajtónak is.
- Nem sürgős.
- Tudom. Na ha nincs több közölni való, akkor menjünk le. Várnak a vendégek.
- Remek. Irány a táncparket.

Kicsit izgultam, de felesleges volt. Most már tudják a többiek is, így már nem lesz gond. Tom kézenfogott, majd együtt mentünk le, és álltunk be táncolni a többi ember közé.