95 rész Kicsi a világ

A konyhában serénkedtem, hogy minden kész legyen, és hogy ne kelljen rohangálnom majd, miközben eszünk. Hallottam, hogy valaki bejött, és kikiáltottam.

- Hello. Ki vagy?
- Jess. Kijössz egy kicsit? Bemutatnám neked a barátomat.
- Mégis eltudott jönni. Várj nem is hallottam csengőt.
- Na kérdezősködj, hanem gyere.
- Egy perc, ígérem.

Kezett mostam, majd kimentem és Jess-t és Gustav-ot láttam.

- Öhm hello. Kellene valami?
- Nekem nem.
- Akkor oké. Nos hol van a barátod Jess?
- Itt áll előtted.
- De csak te meg Gus van itt.

Néztem kettejükre, majd lenéztem és akkor vettem észre, hogy össze van kulcsolva a kezük. Felnéztem rájuk, és aztnán minden kiesett.

Legközelebb a nappaliban térem magamhoz, de akkor Tomot láttam magam előtt.

- Szia.
- Jól vagy édes? Jess szólt, hogy elájultál.
- Igen? Nem emlékszem semmire.
- Gondolom közölték veled, hogy együtt vannak.
- Ja igen, már emlékszem. Úristen! Most biztos azt hiszik, hogy kiakadtam, vagy valami.
- Édesem, szó sincs erről. Szerintem túlhajszoltad magad, és keveset is pihentél.
- Lehet. De már jól vagyok. Megyek, beszélek velük.
- Rendben, de csak óvatósan.
- Oké.
- Na gyere.

Felhúzott, majd együtt mentünk le Jesshez és Gushoz.

- Jól vagy?
- Persze, csak kimerültem, ennyi az egész. És ti? Úgye nem gondoljátok, hogy nem örülök nektek?
- Jaj, menj már.
- Akkor jó. Szóval hát akkor sok boldogságot nektek.
- Köszi szépen.
- Nincs mit. Hát őszintén nem gondoltam volna. Milyen kicsi a világ.
- És tele van meglepetésekkel.
- Ház az biztos.
- Na, ha mindent megbeszéltünk, menjünk, mert kész az uzsi.
- Menjünk.

Kimentünk, majd csatlakoztunk a többiekhez. Mi is leültünk, majd nekiláttunk a késői ebédnek, közben mindenhonnan folyt a beszéd. Végre hangos volt a ház. Kellett már. Miután mindenki befejeztem, pihentünk egy kicsit, majd mi lányok bementünk a konyhába, és aztán a nagy tálcákon kivittük a gusztábnál gusztább sütiket. Meg kell mondjam óriási sikeük volt. Egytől egyik el is fogyot, majd mindenki belemerült egy témába.