Ideges voltam. De ez enyhe kifejezés. Egész éjjel és nappal ezen rágódta, hogy vajon mit akar mondani. Lehet megtudta az llásom és nem akar elengedni? Vagy megcsalt? Van egy másik nő? Vagy kirugtk? Elhagyta a családja? Meghalt valaki? 

Komolyan minden eszembe jutott! Így is lassan ment a nap, de ezzel a hírrel még lassabban. Alig vártam, hogy véget érjen a munkaidő, már mentem is haza. Mire hazaértem, lttam, hogy Tom autója is ott van, így ebből arra következtettem, hogy már itthon van. 

Leparkoltam, és lassan elindultam be a lakásba. Halkan mentem, de Tom így is meghallotta, mert kikiabált a konyhából.

- Sziaa. Konyhaa.
- Oké.

Nem tudtam többet mondani, így csak levettem a cipőmet. Leraktak a kis kabátomat. Beintettem a konyhába Tomnak, egy mosollyal az arcomon és bementem a hálóba, hogy kényelmesbe öltözzzem. 

Majd, mivel nem volt más választásom, kimentem a konyhába.

- Szia.
- Szia. Milyen volt az út?
- Hosszú.
- Fáradt vagy?
- Csak egy kicsit. És te? Kicsit karikás a szemed?!
- Sok a munka tudod.
- Aha.
- Főzzek valamit? Éhes vagy?
- Mr rendeltem. Nemsokára itt lesz.
- JAh oké. Értem.

Kicsit kínos csend állt be közénk. Szerencsére csöngettek, így Tom kiment ajtöt nyitni, és meg elszaladtam a fürdőbe és megmostam az arcom. Le kellett nyugodnom. Lehet, hogy nem lesz semmi komoly és csak tulreagálom az egészet. Így megpróbáltam magamra mosolyt erőltetni és visszamentem a konyhába.

- Hm micsoda illatok.
- Ne is mond. Farkas éhes vagyok.
- Akkor együnk.

Elővettem két poharat,majd leültem én is és nekiláttunk enni. Kicsit oldődott a feszültség, beszélgettünk, de inkább az evésre koncentráltunk.

- Tudunk beszélni?
- Persze. Menj be a nappaliba, megyek én is csak elpakolok.
- Oké.

Már nincs visszaút. Elpakoltam, és aztán kénytelen voltam bemenni. Most vagy soha.

- Gyere ülj le.
- Köszi. Miről szeretnél beszélni?
- Kettőnkről.
- Értem.
- Figyelj. Őszinte leszek. Mikor elkezdtünk járni akkor megígértem hogy nem fogok hazudni stb...és úgy gondoltam, csak mondom amit hallani szerettél volna. Persze ezt nem biztos, hogy betartottam volna. De aztán minden megváltozott. Közeéebb kerültünk. Szerettem veled lenni, szeretem mikor nevetsz, mikor csinosan felöltözől, ahögy bámulnak a pasik, mikor velem vagy és én büszke vagyok, hogy az enyém vagy, de sajnos megváltoztak a dolgok. Többet dolgoztam, dolgoztunk a sok utazás és hét megismertem valakit. 
- Megcsaltál? - csak ennyit tudtam kinyögni