- Nem. Soha. Csak....csak megismertem valakit, és többet szeretnék, mint puszta barátságott.
- Értem. 
- Sajnálom Rose.
- Semmi baj. Én is elakartam mondani neked valamit.
- Hallgatlak.
- Nos, röviden tömören annyi, hogy felajánlottak egy igen komoly munkát a számomra, amiről mindnenki álmodik. 
- Gratulálok.
- Köszönöm. 
- És elfogadtad?
- Gondolkodási időt kértem, de igen elfogadom. Ez egy nagy lépés az életembe. Főleg, hogy Amerikába kell költöznöm.
- Mi?
- Igen, elköltözöm.
- És mennyi időre?
- Hát ki tudja. Addig biztos míg tart a munka, de ha tetszik, lehet ott is maradok.
- Értem. És mikor kell menned?
- Két hét múlva, már repülnöm kell.
- Az nem sok idő.
- Nem, de már holnap elkezdek csomagolni, meg mi egyéb.
- Akkor nem is tartalak fel.
- Semmi gond Tom, jól vagyok. Köszönöm, hogy őszinte voltál. Nagyra értékelem.
- Akkor holnap átjönnék a cuccomért, ha nem gond.
- Gyere. Nem biztos, hogy itthon leszek, de van kulcsod.
- Oké.
- Hát akkor...
- Sajnálom, hogy így alakult, de örülök a sikereidnek.
- Köszönöm. Sok sikert a továbbiakban.
- Köszi. De most lépek.
- Oké. Szia Tom.

Nem voltam még nagyon ilyen szituációban. Nem tudtam mit tegyek, de odamentem hozzá és megcsókoltam. Percekig, csak csókoloztunk, de aztán mit mindennek egyszer ennek is vége szakadt. Szorosan megöleltem, mélyen magamba szivtam az ilatát még egyszer utóljára, majd elengedtem.

- Szia Rose.
- Isten veled Tom.

Majd még egy puszit a homlokomra és kisétált az elétemből. Rossz volt, kegyetlen rossz. Nem így képzeltem a jövőnket. Nem így képzeltem az életem. Nem tudom, mit fog hozni a sors, de remélem, hogy annyi munkát, hogy kiverhessem a fejemből Tomot örökre.