2 évvel később...

Utolsó napjaimat töltöm itt Amerikában. Igen véggre kész lett a hotel felújítás, és végre két év után hazatérek. Végleg. Legalábbis egyenlőre.

És hogy mi történt az elmúlt két évben? Húú, na lássuk csak...A munka nagyon jól kezdődött, megterveztem 45 emeletnyi szobát, mindegyil emelet máshogy nézett ki. Majd elindultunk a csapattal megszerezni a szükséges anyagokat. Szinte minden nap jártuk a boltokat, és nem csak a környéken. Később összemelegedtünk Stevennel és egy évig egy párt alkottunk. Igen, de nem bántuk meg. Az egy év csodás volt mindkettőnk számára. És igen megváltoztam. Külsőleg és belsőleg is. Azt hiszem felnőtteb lettem. Másképp kezelem a szituációkat és sokkal nyitottab vagyok az emberek felé. Külsőleg vállig érő hajamből hosszú barna lett. 

Egy hete volt a megnyitó és minden csodásan sikerült, szinte majdnem az össze szobát lefoglalták már. Ez nagy boldogsággal tölt el.

Lassan megyek a reptér felé. Igen, ma végre hazamegyek. Jó lesz végre egy kis pihenés és szórakozás. Hiányoznak a barátaim és szüleim is. És egy jó kis házibuli az én kedves Sarah-mal és az Ő ökör férjével, Billel. Igen. Billék lassan egy éve házasok. Persze erre az alkalomra én is hazarepültem és újra találkoztam Tommal, de akkor már a barátnőjével jött. Nem mondom, hogy rossz volt látni, de mégis fájt egy kicsit. Sajnos igen..a mai napig nem szüntem meg szeretni. 

Végre már a repülön voltam. Lassan fel is szállunk és én végre újra otthoni levegőt szivhatok magamba.

.......

A hosszú út után jól esően álltam fel. Végre hazaértünk. Lassan, de végre a csomagjaim is előkerültem. Felpakoltam, majd elindultam ki a váróba. Kiérve Bill és Sarah már várt rám. Mindketten a nyakamba ugrottak.

- Szia.- sikoltották a fülembe
- Sziasztok. Jó látni titeket.
- Téges is. Anyám nagyon dögös vagy. És milyen jó színed van. 
- Köszi. 
- De menjünk, időnk mint a tenger bókolni.
- Kösz Bill.

Majd együtt hárman elhúztúk a böröndjeimet a kocsihoz és elindultunk haza, vagyis Billékhez. Igen, majd ha kipihentem magam, új lakás után nézek. De az még ráér. Majd beszálltunk a kocsiba és megbombáztak a kérdéseikkel. Hát akadt bőven, de nekem is akadt mesélni valóm. Otthon finom vacsora várt rám. Végre egy kis hazai koszt. Mind meg is ettem.

- Jó végre itthon látni.
- Én is örülök neki. Egy ideig nem szándékozom elmenni.
- Helyes, úgyan is el sem engednénk.
- Így van. 
- Na de eleget beszéltünk rólam. Mi van veletek? Milyen a házas élet?
- Remek. Bill sok mindenben segít, de néha az idegeimre megy.
- Ez szintén elmondhatom Sarahról is, de ilyenkor elvonolunk és másnap már minden rendben.
- Áhhá. És a baba program? Hogy halad?
- Remekül. Köszönjük. Ha már tudunk valamit értesítünk.
- Helyes. 
- Látom fáradt vagy.
- Egy kicsit. Hosszú volt ez a két év. Nem sokat tudtam pihenni. 
- Akkor menj csak pihenni. Akár az egész hétvégét is átaludhatod.
- Lehet szavadon foglak.
- Minden elő van készítve, érezd otthon magad.
- Köszi mindent. Majd megöleltem őket, és mentem is, hogy végre egy jó nagyot aludjak.