Nem tudom, hány óra telhetett, mikor felébredtem. Mé világos volt odakint, de egy óra sehol sem volt. Igen, ez Sarah. Jólesően nyújtoztam egyett, majd kivettem a böröndömböl ruhát, és elmentem lezuhanyozni. Jól esett, de már vágytam, egy jó nagy kádra, amiben eltünhetek a forró vizben. 

Miután felfrissültem elindultam élelmet vadászni, éhen halltam. Hallottam, hogy Billék a nappaliban vannak, így bementem hozzájuk köszönni.

- Sziasztok.
- Jó reggelt csipkerózsika. Jól aludtál?
- Szuperül, köszi. De ha nem haragszotok, éhen halok.
- Helyes. Gyere, egyél.
- Köszi, de kiszolgálom m5agam.
- Tudom, de én is megkívntam egy kis nassit,
- Oké. Amúgy hány óra van?
- Nemrég múlt négy. Szép.
- Igen, de a te esetedben elfogadható.
- Köszönöm. Már el is döntöttem mit csinálok majd.
- Máris. Aha. 
- Na és mit?

Közben persze, jól megpakolt tányérokat tettem be a mikroba.

- Hát elkezdek lakást nézni. Tudom, hogy itt ellehetek, amit nagyon köszönök, de kicsit válógatos lettem az elmúlt két évben, és a megfelelő lakást megtalálni, nem könnyű.
- Megértelek.
- Szóval hétfőn neki is kezdek. De a hétvégét pihenéssel töltöm.
- Oké.

Közben persze meg is ettem mindent, sőt még repetáztam is. Aztán jött a süti. Hmm, Nyammi. Sarah nagyon tud sütni. 

- Egyszer meg kell tanítanod sütni. És ezzel kezdjük.
- Oké, de készülj, nem a legkönnyebb. 
- Nem baj. Imádom a kakaós csigát, és ezt mindent megér.
- Oké. Ha megvan az új lakásod felavatjuk a konyhát.
- Megbeszéltük.

Eközben csöngettek.

- Mindjárt jövök.
- Menj csak. Addig pakoltam még sütit a tányéromra, majd bementem a nappaliba Billhez.
Később lépéseket hallottam, Majd köszöntek. Megfordultam és Tom állt az ajtóban. Két év után most találkozunk először.