Nem tudtam, mit kéne tettem ezért, felálltam és köszöntem neki.

- Szia.
- Hello.
- Csá haver.
- Tesó.
- Lányok, mi kicsit elvonolunk.
- Rendben.
- Jó volt látni.
- Viszont.

Majd a fiúk felmentem az emelete. Én meg szó szerint beestem a fotelba.

- Oh. Váóó.
- Miaz?
- Még kérded?
- Hát elismerésem.
- Mihez?
- Hát a reakciód meg minden. És milyen volt újra látni?
- Hát meglepődtem. Megváltozott.
- Igen, történtek dolgok, míg távol voltál.
- Igen? Mik?
- Hát inkább menjünk le.
- Oké.

Majd lementünk a szobába és becsúktuk az ajtót.

- Na mesélj.
- Hát, úgy láttad az eskövőn az "új barétnőjét".
- Igen.
- Nos, a csaj csúnyán becsapta.
- Éreztem, hogy valami nem stimmelt.
- Igen...Egyszer Bill látta valaki mással, egy másik pasival és akkor eldöntöttük, hogy magánnyomózott fogadunk fel. Persze Tom erről mit sem tudott, és szépen lassan lenyomoztuk a csajt. Ne tudd meg mik derültek ki róla. Először is a csaj le akarta nyúlni Tom összes pénzét. Tudod szépen lassan mindent elvett volna. Aztán azzal jött, hogy terhes, persze ez nem volt igaz, megzsarolta az orvosát, hogy ha nem add a terhességról papírokat, megöli stb..
- Gondolom adott.
- Igen. Tom persze nagyon örült neki. Ezért sürgettük a magánnyomózott, hogy gyorsan minden információt derítsen ki. A csaj valami maffia tagja volt,körözték a rendőrségen, droghasználat, zsarolás.
- Tom, hogy reagált?
- Hát nem volt fényes látvány. Tört zúzott, mérges volt ránk, a csajra, mindenkire. Aztán leitta magát a sárga földik. Nem láttuk több heten keresztül, mikor eljött hozzánk és bocsánatot kért. Azóta kicsit megváltozott.
- Igen láttam. Külsőleg is.
- És belsőleg. Kemény lett. Már nem az aki volt. Sokszor búskomor, nem viccelődik annyit mint régen.
- És nem jár el veletek, vagy valakivel?
- Nem. Ritka ha eljön.
- Sajnálom. De mi segíthetünk neki!
- Hogyan?
- Hát azt még nem tudom, de az első lépés, hogy beszélnem kell vele.
- Ez pipa. Ma úgy is itt vacsorázik.
- Remek. Akkor menjünk és készítsük el a kedvencét.
- OKé.