Akarod?
Szilvi 2014.02.13. 17:35
Miután kijöttem a konyhából, még hátrapillantottam, és Tom igen zavarodott volt. De nem csak ő, én is. Nem is tudom miért csináltam ezt. Tudtam, éreztem, hogy még mindig érzek valamit Tom íránt. De nem tudom, bele kezdjünk, vagy ne. Ami két évvel ezelőtt történt, rég volt, de mégis mély nyomott hagyott bennem. Azt hiszem elvesztettem a bizalmamat felé. Most, hogy újra együtt töltjük az időt, úgyan nőtt, de nem száz százalék. Félek. Nem akarok újból csalodni. Elég volt. De ki akarom deríteni mi van köztünk Tommal.
Miután átöltöztem egy kicsit kényelmesebbre, lementem a többiekhez. Éppen asztalhoz ültünk.
- Hm végre. Éhen halok.
- Mi is.
- Hát akkor együnk.
- Akkor kezdődjék az este.
A vacsora nagyon finom volt, még repetáztam is. Aztán miután elpakoltunk, előkészítettük a nappalit és a terszt a bulihoz. Ritka alkalmakkor, mint ez, elszivunk egy pár szál cigit. Jó nem párat, de ezek a bulik ritkán végződnek így.
Majd kezdetét vette a poker. Nem zsetonnal játszottunk, pénzzel. Persze nem óriási tétekkel, de ha szerencséd volt, azért tudtál kaszálni. Rutinos játékosok voltunk, így nagyon kellett figyelnünk a másikra.
- Na fiúk? Mindent vagy semmit?
- Mindent.
- Sarah.
- Miaz?! Űj szériát akarok. És ezuttal nyerni akarok.
- Jólvan szívem. Akkor mindent vagy semmit!
- Tom?
- Benne vagyok.
Kiterítettük kártyáinkat. Hát ász párral nyert Bill. Igen. Hihetetlen.
- Azta. Blöff király.
- A póker erről szól drágám.
- Hát élvezd a dicsőséget. Nem fog sokáig tartani.
És előkerültek az italok. És hát mondthatom fogyott is. Így a játékot félbehagyva kimentünk a terszra és elkezdtünk éddeséget majszolni, közben persze csúsztak az italok és a cigi is egymást követték.
Aztán Bill berakott egy kis zenét. Majd megragadva Bill kezét táncoltunk. Hát érdemes lett volna látni. Egy ittas ember igencsak furcsán tudd táncolni. Így mi Billes is egy új táncfajtát találhattunk ki. Később olyan kettő fele Sarah elvitte Billt lefektetni. Így Tom került sorra. De ő inkább magához húzott és csak nézett.
- Miaz?
- Mi lenne?
- Bámulsz. Nagyon. Miért?
- Szép vagy. Még így ittasan is.
- Köszönöm.
- Hát én csak az igazat mondom.
- Elhiszem.
- Miért?
- Láttalak a konyhában. A csók után. Össze vagy/ voltál zavarodva.
- És te? Az vagy?
- Igen. Egy kicsit.
- Én is.
- Ohh.
- Meglep?
- Igen. Tudod, annak ellenére, hogy szétmentünk, nem szűntelek meg szeretni.
- Én sem. Mindig velem voltál a szívemben és sokszor az eszemben is.
- Igen?
- Most te vagy meglepve.
- Igen.
- Sok mindnet megtudsz a másikról, mikor ittas.
- Ez igaz.
- Tegyük próbára.
- OKé. Lássuk. Kívánsz engem.
- Igen. Örülten.
- Helyes válasz.
. És te uygan csak kívánsz. Leszaggatád róla a ruhákat?
- Igen. Nagyon is.
- Fogsz emlékezni erre a beszélgetésre?
- Igen. És te erre a csókra?
Majd megcsókoltam. De nem ütköztem akadályba. Szorosan magához húzott. Nem eresztettük el egymás ajkát. Majd ölébe kapva lassan elindultunk a medence felé.
Félig bent voltunk már, mikor muszáj volt levegőhöt jutnunk.
- Akarod?
- Akarom.
- És holnapra nem bánod meg?
- Nem. És te?
- Téged sosem.
Így ajkaink újra egymásra találtak. És beljebb menvén a vízbe pólóink lekerültek.
|