- Nana. A szerelmi életem tabu. Főleg a reggelinél.
- Csak a reggelinél?
- Az össze étkezésnél is!
- Nyugi Bill. Már mindent tudunk. Azt hiszem ezzel egy kicsit elkéstél.
- Sok a meglepetés.
- Az is igaz.
- Na és mi van a ti szerelmi életetekkkel?
- Megvan, köszi.
- Sejtettem.

Később mindenki lelépett, így kitakarítottam a házat és a maradék időt olvasással töltöttem el. Késő este csöngettek. Nem vártam senkit. Ki lehet az?

Kinyitottam, de nem volt ott senki, csak egy levél. Egy igen vastag levél. Bevittem a konyhába, leültem és kinyitottam. Nem kellett volna. Sorba láttam meg közös képeinket Tommal. Mikor a hajón vacsoráztunk, a buli, a tegnap este az osztálytalálkozó és minden egyéb ahol ketten megfordultunk. A sírás kerülgetett. Nem tudtam mitévő legyek. Talán tényeg szólnom kellene a rendőrségnek. De hogyan? Minden lépésemet figyeli. Talán ideje lenne beavatnom valakit. De kit? Hisz senkim sincs. És a többieket nem akarom veszélybe sodorni. 

Ezek a képek feladták a leckét. És ez kihatott az egész hetemre. Tommal sem volt jobb. Sehogy sem. Senki sem tudott segíteni. 

- Hé, mi a baj?
- Nincs semmi. 
- Persze. Ismerek, kivele. Valami aggaszt.
- Igazad van.
- Akkor bökd ki végre. Tommal van valami?
- Is. Ajj bárcsak elmondhatnám. De nem tehetem.
- Miért?
- Kérlek ne faggass. Nem tehetem és kész. 
- Jólvan. De ha mégis. Nekem bármit elmondhatsz.
- Tudom, és köszönöm. Ja igen. Mielőtt elfelejtem, munka ebéd lesz. Itt a cím.
- Köszi, tedd csak az asztalomra. Mindjárt megnézem.

Felírtam, majd ott hagytam és lementem, hogy a többieknek is szóljak.

" Megfenyegettek. Ha szólok, megöli az anyám és Tomot is. Égesd el a papírt!!"

- Itt Ash, add Dee-t. Helyzet van.