- Mihez lenne kedved?
- Hm...régóta vágyom meg egy jó gyrosra. Igen! Sok sültkrumplival.
- Akkor irány a gyrosos!

Picit eldugott helxen volt, de ez nem is baj, legalább kevesen voltak. A hely nagyon jól nézett ki, elegáns mégis modern és fiatalos.
Közben a pincér felvette a rendelésünket.

- Rendben, Milyen frissítőt hozhatok?
- Egy kólát kérnék.
- Legyen kettő.
- Máris hozom.
- Köszönjük.

Mikor megjött a hűsítő, koccintottunk, majd kitárgyaltuk,  mi csináljunk holnap.

- Mit szólnál ha hajókáznánk? A közelben van egy sziget, körbenézhetnénk rajta, fürdenénk, és persze piknikeznénk a parton.
- Remek.

Közbe végre megjött a vacsoránk. Végre. Nagyon jól esett. És milyen finom volt. 

- Jesszus dögig ettem magam. Ha még egy falatot ennem kéne, kipukkadnék, mint egy lufi.
- Ugyan meg se látszik rajtad.
- Jó géneket örököltem.
- Hát én nem panaszkodom.
- Na azt én sem!
- Nocsak, nocsak.
- Hm?
- Nincs panasz mi?
- Ne fényezzük  az egódat.
- Nem is kell. Elég nagy az!
- Igen, néha túl nagy.
- Na most elkaplak.

És elkezdtünk rohangálni a parton, mint két kisgyerek. Mondanom sem kell hamar utólértek.