Másnap reggel telefonhívásra ébredtem.

-  Hallo?
- Jó reggelt Miss. Dr. Jonh vagyok. Az édesanyja miatt telefonálok.
- Kérem, mondja, hogy nincs semmi baja.
- Nos, kicsit romlott az állapota. Egyenlőre semmi komoly. Csak szólni akartam.
- Köszönöm. Tudok valamit segíteni?
- Hát ha a vércsoport egyezző lenne, akkor azt megköszönnénk és persze az édesanyjának félretennénk ha szükség van rá.
- Rendben. Mikor tudnék bemenni?
- Délután öt körül megfelelne?
- Rendben. Ott találkozunk. 
- Köszönöm. Viszontlátásra.
- Viszlát.

Le se tettem, és már csörgött is megint a telefon.

- Hallo?
- Csak nem rosszul van anyuci?
- Mit tett vele?
- Én? Semmit. De ne beszélj így velem.
- Kérem, ne bántsa
- Ameddig betartod amit mondok nem esik baja.
- Rendben. Mit kell tennem? 
- Azt hiszem elég ideje randiztok már. Ideje elmélyiteni a kapcsolatotokat.
- Mire gondol?
- Feküdj le vele. Aztán majd ha ez megvan, majd tárgyalunk. Értve vagyok?
- Igen.
- Hát akkor szép éjszakákat nektek.

Hát a mai napom nem jól kezdődött, és még csak reggel van.

Újból csörgött a telefon

- Hallo?
- Szia Kimi vagyok.
- Szia.
- Figyelj csak értem tudnál? Nem indul a kocsim.
- Persze. Fél óra és ott vagyok.
- Köszi, jövök eggyel.
- Nem tesz semmit.
- Baj van?
- Nem, akkor megyek érted.
- Oké. Sziaa.
- Szia

Sajnos nem volt időm sajnálkozni, indulnom kellett. Gyorsan felöltöztem összepakoltam és már mentem is.