Izgultam. Ma lesz az az este, amikor Tommal le kell feküdnöm. Örültem is meg nem is. Örültem, mert még jobb lesz a kapcsolatunk, ha ki nem derül az igazság. És ha ez kiderül, akkor mindennek vége. Tom örökre megutál. Istenem, bár lenne lehetőségem kimászni ebből.

- Szia indulhatunk?
- Persze.

Adtam neki egy csókot, majd beszálltunk a kocsiba és elindultunk hozzá, úgyanis ma Ő főz. De hogy mit az még meglepetés. És ha már így összejjöttünk, akkor már nála is alszom. Csak ma éppenséggel nem sokat fogunk aludni. 

Készültem is az estére, egy új alsónemút szereztem be, csak neki, erre az estére. 

- Na és mi lesz a vacsora? Kezdek éhes lenni?!
- Hmm. legyél mondjuk Te!
- Az majd talán picit később. De ha én leszek az előétel, akkor te pedig a desszert.
- Megeggyeztünk.

Rámkacsintott, majd eltűnt a konyhába. Pár percel később egy szépen megrakott hidfegtállal tért vissza.

- Azta.
- Jól néz ki mi?
- Az tuti. 
- Hát akkor egészségedre.
- Köszönöm. Mi van rajta?
- Mindenféle zöldség, és sajt. Finom sajt.
 

Felvettem egyett és megkostóltam.

- Hm de finom.
- Egyetértek. 
- Te csináltad?
- Igen. Persze a recept a netről van, de máskor is fogom hasznosítani.
- Remélem is. És mi lesz a főétel?
- Grillben sütöt ccsirkemellcsíkok vegyes körettel.
- Hm, jól hangzik.
- Hát ha csökkent az étvágyad akár neki is kezdhetünk.
- Rendben.

Tomnak volt egy nagyobb kertje, amit felszerelt egy kisebb konyhával, tehát egy kis tűzhely és egy kis konyhapult.

- Legalább nem leszünk külön-külön.

Neki is álltunk. Tom a húsokat csinálta, rám maradt a köret. Így a rizst fel is raktam főni, majd a salátát kezdtem el csinálni.

Később a vacsora remek volt, és még meglepinek desszert is volt, a kedvencem az isler. Kiskorom óta a kedvencem!