- Jó látni téged haver!
- Téged is! Mesélj mi újság?
- Semmi megvagyok. A munka megy meg minden és megkérem Ashley kezét.
- Nem mondod! Gratulálok haver!
- Kösz. 
- És mikor lesz a nagy esemény?
- Ha hazajön akkor egy kis vacsorával várom meg minden.
- Váó. De hol van?
- Sharonnal nyaral.
- Értem. 
- Nem akarsz vele  beszélni?
- Kösz, de nem.
- Mert?
- Csúnyán átvágot!
- De nem tehetett róla. Megfélenyegették. A te életedet óvta.
- Mindegy. Majd később beszélek vele.
- Oké. Bocs, nem akarok erőszakoskodni.
- Nem gond. Ígérem beszélek majd vele. De nem most.

Persze mi nem tudtok, hogy Tom és Bill találkoztam. Még egy hétig maradtunk és aztán sajnos mi is hazamentünk. Bill várt minket a reptéren, majd haza is vitt minket. Kitettem engem, majd utána ők el is mentek haza. Furcsa volt itthon lenni. Egyedül. Olyán más volt minden. De nem szomorkodtam, mert a pici akkor rúgot egyett.

- Billnek igaza van. Egy kis focista veszett el benned kicsim. Nem ér így rúgdosni a mamit.

Alig várom már, hogy megszülessen. Este már nem csináltam semmit sem, hanem rendeltem magamnak egy pizzát befeküdtem az ágyba és tévét néztem.

Másnap reggel telefoncsörgésre ébredtem.

- Hallo?
- Szia álomszuszék!
- Ashley?! Még csak nyolc óra. Hívj fel délben.
- Nem lehet. Fontos hírem van számodra.
- Na és mi?
- Bill megkérte a kezemet!
- Mi?
- Jól hallottad.
-  Aztaaa! Gratulálok!
- Köszi
- És mikor? hogyan?
- Figyelj, gyere át reggeliz velünk és mindent elmesélünk.
- Jó oké. Igyekszem.
- Szia.
- Puszi.

Így sajnos nem aludhattam tovább, hanem összekaptam magam, és elindultam. Mindegy. Úgy is be kell vásárólnom, babaholmi kell, meg ilyenek.

Egy óra múlva értem oda. Kellemes illatok fogadtam a konyhában.

- Szia Bill!
- Sziasztok. Hogy vagytok?
- Köszi én jól és azt hiszem ott bent is minden oké.
- Akkor jó.
- Hallottam a jó hírt. Gratulálok öregfiú! Végre bekötik a fejed!
- Köszi. 
- De meséljetek, hogy történt? És közbe ehetnénk mert itt bent már éhen halunk.

Persze jót nevettünk, de pár perc múlva jött is a finom reggeli. Közbe elmesélték, hogy történt a nagy esemény.  Aranyosak voltak. Tényleg rajonganak egymásért.

- Na jólvan kis gerlepár én itthagylak titeket ünnepelni. Megyek mert fel kell tölltenem a hűtőm, meg ilyesmi.
- Ne segítsek?
- Köszi, de megleszek egyedül. Ha kellesz majd hívlak.
- Oké.
- Na sziasztok és még egyszer gratulálok.
- Köszönjük. És vigyázz magatokra.
- Jójó. Puszi

Beültem és elhajtottam a bevásárlóközpontba.

Nem kapkodtam. Nem siettem, mert ekkora hassal már nem vagyok olyan fitt. Épp a sorok között böngésztem mikor megpillantottam őt. Tom volt az. Nem láthat meg. Magam elé kaptam a kosaram és el is mentem. Nem akartam, hogy észrevegyen, így a babaholmikhoz mentem. Nem akartam, hogy így tudja meg. 

Miután megnyugodtam és láttam, hogy Tom már nincs a közelben így folytattam a vásárlást és mire végeztem telecsomagtartóval entem haza. Mindent elpakoltam, majd még elugrottam megvenni a pici ágyát és még néhány hozzá való kelléket.

"Este miközben vacsiztam küldtem egy sms-t Ashnek."

"Képzeld kit láttam ma...Tomot!.."

"Nem mondod? Ithhon van?"

"Billt kérdezd! Velem szóba se áll.."

"Ma jött haza. Dumáltak..."

"Szólhatott volna! Ha meglát! Így, terhesen..."

"Sajnálom!"

"Én is! "