89 rész Ne tedd ezt velem

Az ebéd fantasztikus volt. Az ételek nagyon finomak voltak. Olyan volt az egész, mint egy nagy családi ebéd. Csak egyet sajnálok, hogy az én családom nem lehet itt, hogy bemutassam őket Tomnak és a családjának….
Titokban már sokszor elképzeltem ezt, hogyan is fog lezajlani ez az egész, de ez már csak álom marad.

- Baj van?
- Nem nincs semmi, csak egy kicsit elkalandoztam. A többiek hova tűntek?
- Felmentek pihenni. Te nem szeretnél kicsit pihenni?
- Hát, ami azt illeti mehetünk.
- Készülj, a régi szobámba megyünk.
- Na legalább megnézem, milyen is volt egy tizenéves fiú szobája.
- Ugyan olyan, mint minden más férfié. Kupi, poszterek a falom, cd-k sorakoznak a polcokon.
- Majd meglátjuk.

Felmentünk az emeletre, és a legutolsó szoba volt az övé. A szoba nem volt túl nagy, de nem is volt kicsi. És hát Tomnak igaza volt. A polcokon cd-k sorakoztak, meg néhány kép is, a falakon poszterek, na és egy kis kupi az íróasztalon.

- Váó. Nagyon tuti szoba lehetett régebben.
- Hát minek is tagadhatnám. Volt itt minden, sok mindent megélt ez a szoba.
- Képzelem.
- Na nem gondolni semmi rosszra.
- Én? Soha!
- Inkább gyere ide. Tartózol nekem.
- És ugyan mivel?
- Hát egy csókkal.
- És szabad tudnom miért is?
- Mert szeretsz, imádsz, én vagyok számodra a nagy ő, és még sorolhatnám, de akarom még jobban isteníteni magam.
- Nem gondolod, hogy ezzel már elkéstél hercegem?
- Nem, nem hiszem.
- Hát jól van. Na gyere te, kis mániás. Imádlak.
- Én is téged.

Tom elé mentem, majd a nyakát átkarolva néztem. Húzom egy kicsit. :D

- Mire vársz még édes?
- Semmire, csak húzom egy kicsit az időt.
- Ne tedd ezt velem.
- Mit ne tegyek?
- Figyelmeztetlek, ez súlyos következményekkel fog járni.
- Miféle következményekkel?
- Mindjárt meg is mutatom.
- Tudod Tom, sok a duma, kevés a tett. Na majd én.

Lehúztam az arcát hozzám, majd csókot nyomtam először a jobb felére, majd a bal felére, és aztán csak ajkára. Amit megérezte ajkaim, azonnal közelebb húzott magához, és meg sem álltunk az ágyig.